Egyre gyűlik azoknak a háztartási kisgépeknek a listája, amiket legszívesebben kihajítanék a konyhából, mert csak a helyet foglalják, amiket alig használok, és ha mégis bekapcsolom őket, akkor rendre csalódást okoznak.
Ilyen például a kenyérpirító. A pirítós jó és hasznos műfaj lenne, megmentené a maradék, kissé száraz kenyereket és pékárukat a kidobástól. Sőt, vannak olyan ételek, amelyekhez az ember kifejezetten pirítóst kívánna, nem beszélve arról, mennyire jó dolog a pirított pékárun megolvadó vaj és így tovább.
Csak a toast
A probléma ott kezdődik, hogy a pirítók kizárólag toastkenyeret vagy annak szabványméretével hajszálpontosan megegyező térfogatú és kerületű pékárut képesek befogadni és egyenletesen megpirítani.
A toastkenyér pedig emberi fogyasztásra teljesen alkalmatlan dolog, nincs íze, büdös, levegőből áll, cserébe viszont tele van tartósítószerrel és egyéb műanyagokkal. Elvitathatatlan előnye, hogy szép egyenletesen pirul a pirítóban, csak hát minek.
Ami nem szabványméret
A zsemlék, kiflik, kovászos kenyerek, bagettek, szóval voltaképpen minden, ami nem toast, inkompatibilisek a pirítóval. Néhol megégnek, máshol nyersek és hidegek maradnak, mehet a kukába mind. És bár még mindig ott van az ősi kapargatós módszer, az égett pirítós nem finom, és a lakásban egy napig áll utána az a szörnyű szag. Ördögi kör, amin nálam egyetlen dolog segített csak: a sütő
A sütő előnyei
Sütőnk alapesetben így is, úgy is van, nem kell hát másik kütyü, ami csak foglalja a helyet és fogja a port a konyhapulton. Sütőben is éppen ugyanúgy 3-4 perc egy pirítós elkészülési ideje, mint a pirítóban, bár tény, hogy hozzá kell számolnunk néhány percet, míg előmelegszik. További előnye, bár ez nyilván ízlés kérdése, hogy a pékáruk a sütőben sokkal egyenletesebben sülnek át, nem csak a külsejük pirul meg, így sokkal finomabbak lesznek.
Fotó: Getty Images
