Olasz éttermekben gyakran van az asztalon, ezt rágcsáljuk, míg az ételekre várunk. Egyszerű, vékony, ropogós, hosszú kenyérrúdnak tűnik, mégsem annyira magától értetődő az elkészítése, ahogy azt elsőre gondolnánk.
Sokáig klasszikus, élesztős kenyértésztából készítettem, de gyakran annyira nagyra puffadt, hogy nem lett ropogós, hanem puha maradt. Így inkább hosszúkás, vékony kiflire hasonlított, ami jó dolog, csak éppen nem grissini. A grissini lényege a ropogás, ha puha, nem az igazi.
Ne kenyértésztából csináljuk
Éppen ezért, bár kenyérrúdnak hívjuk, legtöbbször nem kenyértésztából készül, hanem egy tejes, vajjal gazdagított alapot használnak hozzá. A grissini kulcsmozzanata a sodrás, nagyon vékony szálakra kell nyújtani, különben puha lesz. Lehet ízesíteni sajttal, zöldfűszerekkel, magokkal, de egyszerűen, magában a legfinomabb. Nem csak rágcsálnivalónak, bulikajának, zsúrasztalra jó, de levesek vagy éppen mártogatósok mellé is nagyon megy.
Készítettem már vajjal, de ez a példány, ami a képen látható, olívaolajjal sült, és talán még finomabb és ropogósabb lett, mint az elődjei. A tésztájába néhány kanál egész mákot kevertem, de ez elhagyható. Nagy előnye, hogy sokáig eláll, és elő lehet kapni, ha vendégek érkeznek, vagy épp mi vinnénk valamit egy buliba.
Fotók: Ács Bori/SóBors
