Anyukám mindig besózza a tököt és állni hagyja, mielőtt főzeléket készít, ezért évekig én magam is így csináltam. Besóztam, állni hagytam, kicsavartam, és így álltam neki az elkészítésének.
Aztán egy napon nem volt időm a besózásra, iszonyúan kellett rohanni az ebéddel, éheztek a gyerekek, és kihagytam ezt a lépést meg a tíz perc várakozást. Simán nekiálltam megpárolni úgy, ahogy volt, kis vajon, sóval. Kidobta a saját levét, és úgy csináltam tovább, ahogy a főzelékeket általában szokás. A végeredményen semmiféle különbséget nem észleltem.
Kevesebb só
Sőt, inkább előnyeim származtak ebből az időspóroló lépésből: amikor besózzuk a zöldségeket, hajlamosabbak vagyunk nagyobb mennyiséget szórni ész nélkül, a főzés közben viszont könnyebb mértéket tartani a sózásban is. Mivel a zöldség nem vízben, hanem saját levében párolódik, intenzívebb lesz a saját íze, mintha a kidobott levét kiöntöttük volna.
Tök és mások
Úgyhogy azóta kihagyom ezt a lépést szinte minden zöldség esetében, például a káposztáéban és a padlizsánéban is. A padlizsánnal kapcsolatban azt mondják, kevésbé szívja meg magát olajjal, ha sütés előtt besózzuk, és kinyomkodjuk, de én itt sem éreztem semmiféle különbséget. Az egyetlen eset, mikor tényleg szükséges ez a lépés, az az uborkasalátáé, a lében úszó uborka tényleg egyáltalán nem élvezetes.
Sütésnél?
Főzésnél, párolásnál semmiképp nem kell besózni őket előre, de mi a helyzet a sütéssel? Nemrég volt az egyik kedvenc főzős oldalamon vita erről. Itt az volt a kérdés, kidobják-e a nedvességet magukból a zöldségek sülés közben, ha az elején sózzuk meg őket? A kísérletek azt bizonyították, hogy nem, éppen csak annyit engednek ki, amennyitől könnyebben megpuhulnak. A hangsúly itt inkább a tepsi vagy a serpenyő túlzsúfolásán van - ha nem teszünk túl sok zöldséget egymás mellé, nem fogják kidobni magukból a levet.
Fotó: Getty Images
