A cukkinis tészta olyan alapvető étel volt otthon gyerekkoromban, mint a húsleves vagy a marhapörkölt, és mint sok minden másról, erről is azt hittem, hogy mindenkinél épp ugyanilyen hétköznapi ebédféleség.
Aztán kiderült, hogy nemcsak nem is meri rajtunk kívül senki, de tulajdonképpen az olasz gasztronómiának sem ismert fogása ez. Gyerekkoromban sok időt töltöttünk Olaszországban, onnan jöhetett a szüleim ihlete, de egyre biztosabb vagyok benne, hogy valamiféle önálló házi fúzióról van szó, mert az olaszoknál inkább tejszínesek szoktak lenni a cukkinis tésztaszószok.
Az étel mindenesetre szuper, gyors, egészséges, olyanok számára is jól eladja ezt a nem minden téren népszerű zöldséget, akik nem feltétlen hívei. A család is annyira szereti, hogy már különböző ágain különbözőféleképpen fejlesztették tovább. Néha olajbogyóval, aszalt paradicsommal és friss oreganóval készül, néha csak a maga egyszerűségében.
A legforradalmibb újítást a bátyámék végezték el az ősi családi receptúrán, ami jelentős mértékben meghosszabbítja a folyamatot, de annál érdekesebbé teszi az étel karakterét. Ők ugyanis az eredetivel ellentétben nem párolják, hanem külön, sütőben sütik meg a cukkinit a szószhoz, így megmarad a tartása és intenzívebb íze lesz. Én ezen is egyszerűsítettem, és hirtelen, iszonyú forró serpenyőben pirítottam rá a zöldségre.
Fotók: Ács Bori/Sóbors
