Már a szó is értelmetlen, hiszen franciául kifehérítést jelent. A folyamat pedig kezdő szakácsoknak különösképp értelmetlennek tűnik. Minek főzünk valamit két percig azért, hogy aztán egyből le is hűtsük?
Pedig az eljárásnak van értelme, nem is kevés. A blansírozott zöldségek külseje egy egészen kicsit megpuhul, tartása, merevsége enyhül. Ugyanakkor roppanósak és élénk színűek maradnak, nem főnek teljesen meg.
Több esetben is hasznosíthatjuk ezt a technológiát.
1. Ha a zöldséget le akarjuk fagyasztani. A fagyasztott zöldségek egy része gumis állagú, ízetlen lesz, ha lefagyasztottuk és utána engedtük újra fel. Ha fagyasztás előtt blansírozzuk őket, majd teljesen megszárítjuk, és így mennek a hidegbe, akkor felengedés után több ízt fognak megtartani és az állaguk is sokkal jobb lesz.
2. Salátákhoz is lehet használni olyan zöldségeket, amiket máskülönben csak főzve, párolva vagy sütve szoktunk enni. Ilyen például a kelkáposzta, a brokkoli, a fodros kel vagy a karfiol. Blansírozás után ezekből is klassz salátákat lehet keverni.
3. Rakott ételekhez, csőben sültekhez. Amikor egy zöldség kissé kemény nyersen, de tudjuk, hogy további hőkezelésnek is ki lesz téve, akkor nem kell előfőzni, elég blansírozni. Így nem lesz túl kemény, miután kijött a sütőből, de péppé sem lényegül át, pont jó lesz.
4. Blansírozás után könnyen lehúzható lesz a héja például a paradicsomnak és a mandulának.
Így történik:
A zöldségeket megmossuk és egyenlő darabokra vágjuk, daraboljuk aszerint, mire és hogyan akarjuk majd használni. Felforralunk egy nagy fazék vizet, annyit, amennyiben a zöldségeink kényelmesen elférnek. Ha forr, kicsit sózzuk, és beletesszük a zöldségeket. Amíg főnek, gyorsan megtöltünk egy nagy tálat hideg vízzel, és jégkockákat teszünk bele. A zöldségeket két perc után leszűrjük és a jeges vízbe tesszük, így biztosan megállítjuk a főzési folyamatot.
