Lassan vége a nyárnak, és bár még nyitott ablaknál alszom, hajnalban jóleső borzongással ébredek. Ilyenkor magamra húzom a takarót és picit visszaalszom, majd a kánikulára gondolok.
Esténként mostanában már nem salátára, hanem tartalmasabbra, melegebbre vágyom. Talán mert közeledik a szeptember…
A ribollita, azaz újraforralt, a régi, szegény olasz konyha hagyománya, de annyira jó, hogy bármilyen helyzetben érdemes elkészíteni, különösen akkor, ha új kelkáposztánk, fodros kelünk vagy mángoldunk akad éppen otthon.
No meg sok száraz kenyérmaradékunk, mert a ribollita egy…
Nem minden klasszikus ételhez gondolom, hogy hozzá kéne nyúlni, de vannak olyan fogások, amikkel muszáj kezdeni valamit, változtatni kell rajta, mert úgy, ahogyan gyerekkorunkban készült, egyszerűen nem vállalhatók.
Ilyen a kelkáposzta főzelék is, aminek a szaga már abban a…
Már a szó is értelmetlen, hiszen franciául kifehérítést jelent. A folyamat pedig kezdő szakácsoknak különösképp értelmetlennek tűnik. Minek főzünk valamit két percig azért, hogy aztán egyből le is hűtsük?
Pedig az eljárásnak van értelme, nem is kevés. A blansírozott…
Egy igazán laktató, krémes leves, amely a hideg, borús napokba is hoz egy kis melegséget. Készíthetjük húsmentesen vagy húsosan, a végeredményen nem változtat semmit.
A vadrizs egy nagyon érdekes, mégis keveset használt alapanyag. Valójában semmilyen kapcsolata nincsen a rizzsel,…
Kelkáposztaleves virslivel, utóbbi miatt minden gyerek kedvence. Magyarországon legalábbis nagyjából ezt értjük alatta. Hogy aztán melyik német régióban, pontosan mit kapnánk, ha Frankfurter suppet rendelnénk, az már más kérdés.
Van, ahol lencsével készítik, van, ahol…