Lassan vége a nyárnak, és bár még nyitott ablaknál alszom, hajnalban jóleső borzongással ébredek. Ilyenkor magamra húzom a takarót és picit visszaalszom, majd a kánikulára gondolok.
Esténként mostanában már nem salátára, hanem tartalmasabbra, melegebbre vágyom. Talán mert közeledik a szeptember vagy egyszerűen csak hűvösebb van, nem tudom. Ilyenkor a megoldás a levesekben rejlik, azokból is a krémes, sűrűbb fajtákban. Szerencsére még rengeteg zöldségnek van ilyenkor szezonja, nem nehéz belőlük válogatni.
Nem szabad túlfőzni
Az egyik ilyen zöldség a kelkáposzta, amelynek augusztusban van a szezonja. A kelkáposzta nyersen kesernyés, főzve viszont édeskés. Főzés közben nem ússzuk meg a jellegzetes kelkáposztaszagot, de ha nem főzzük túl, akkor nem támad ránk olyan erősen. Egyébként is úgy finom, ha még roppanós, úgy a vitaminok is megmaradnak benne. Mert bizony tele van vitaminnal, valamint a vastartalma is jelentős.
Nyári ízek, de az ősz előhírnöke
Bár sokunknak a rettegett menzás kelkáposztafőzelék jut eszébe róla - most, ahogy ezeket a sorokat írom, bevallom, én is elfintorodtam -, a kelkáposztából bizony mást is lehet készíteni. Gondoljunk például az én személyes kedvencemre, a rakott kelre, amit nem tudok megunni. Ez most egy leves, amelybe még a nyár ízei főnek bele, de már az ősz előhírnöke. Érdemes hozzá házilag készített zöldségalaplevet használni, úgy lesz igazán tartalmas és finom.
Fotó: Getty Images
