Kelkáposztaleves virslivel, utóbbi miatt minden gyerek kedvence. Magyarországon legalábbis nagyjából ezt értjük alatta. Hogy aztán melyik német régióban, pontosan mit kapnánk, ha Frankfurter suppet rendelnénk, az már más kérdés.
Van, ahol lencsével készítik, van, ahol fehérborral, máshol citromlével ízesítik, megint máshol pedig egyáltalán nem is raknak bele se virslit, se kelkáposztát - mondjuk az itt elképzelhetetlen lenne, de legalább is biztosan kitörne miatta az évszázad botránya. Az mindenesetre biztos, hogy a frankfurti egy tartalmas, gazdag zöldségleves, amit nem nagyon lehet elhibázni.
Mivel nincs egy kőbevésett recept, ami német precizitással meghatározná, mikortól frankfurti egy leves és mikortól nem az, így most egy saját verziót mutatunk, momentán habarásmentes verzióban.
Kelkáposzta, köménymag, két jó barát
Tegyük hozzá, a mindenféle, leveszöldség gyűjtőfogalom alatt ismert gyökér teljességgel opcionális hozzávaló. Ha például csak egy kisebb fej kelkáposzta, meg esetleg egy hagyma van otthon, már akkor is bátran belekezdhetünk a frankfurti levesbe. A köménymagot viszont nem érdemes kispórolni belőle, az ugyanis nemcsak az ízére van hatással, hanem káposztaféléknél az emésztésünkre is.
