Általában éppen a szülinapomon érik, és senki más nem szereti a családban, csak én, így külön ajándék, hogy egy egész kis bokrot leehetek úgy, ahogy van. A josta az egyik legcsodálatosabb bogyós gyümölcs, egy furcsa hibrid, amit nem sokan ismernek.
Külön-külön túl fanyarok, együtt pont jók
A fekete ribizli és az egres mindketten túlságosan markáns ízűek magukban: az egres nagyon savanyú, a fekete ribizli nagyon domináns, mindent ural az íze. A josta oldja fel ezt a problémát, mert ő kettejük keresztezéséből született. Valamivel nagyobb a fekete ribizlinél és vastagabb, erősebb a gyümölcshúsa. Éretten kicsit megédesedik, de még így is eléggé savanykás, ezért sokan nem szeretik, én pedig éppen ezt imádom benne.
Mesterséges keresztezés
A 20. században valójában nem egyszerűen az egres és a fekete ribizli, hanem az egres egy vadon termő fajtája és a fekete ribizli házasításából keresztezték mesterségesen. Szüleihez hasonlóan benne is nagyon sok a C-, a B1- és B2-vitamin, nagyon gazdag rostokban, így serkenti az emésztést.
Kontrasztképző
Önmagában sok, kiegészítésül, más gyümölcsök mellé viszont tökéletes. Én nyersen szeretem a legjobban, közvetlenül a bokorról, vagy ha mégsem, akkor müzlik, joghurtok, tejberizsek tetején más édesebb gyümölccsel, például sárgabarackkal párosítva. Ugyanezen az elven továbbhaladva szuper kiegészítője gyümölcssalátáknak, gyümölcsleveseknek, gyümölcsös lepényeknek, muffinoknak, cobblereknek vagy crumble-oknak.
Vegyesbe
Nagyon jól működik persze dzsemekben is, nálunk különösen nagy sikere van más ribizlifajtákkal keverve vegyes bogyós gyümölcsös lekvárként. Sokan készítenek belőle olyan gyümölcsszószt, mint amilyet az egresből szokás, húsok, vadak mellé, akinek nincsenek ezzel kapcsolatos rémálmai gyerekkorából, próbálja ki.
Fotó: Ács Bori/Sóbors
