A cseresznyeszezon nagyon hasonlít a medvehagymáéhoz, mindig nagyon-nagyon várjuk, nem tudunk vele betelni, míg van, és úgy esszük, mintha nem lenne holnap. Mert ugye nincs is, ugyanis a cseresznye friss íze és roppanós állaga nagyon nehezen tartósítható.
Lekvárnak jellegtelen, süteményben íztelen, sajnos a cseresznye nagy adag hő hatására éppen a lényegét, a lelkét veszíti el. Lehet ettől még belőle mindenfélét készíteni, végeredményben mégsem lesz olyan csodálatos, mint egy meggyből vagy barackból készült lekvár, mert nemhogy fokozódna az íze, inkább veszít belőle.
Maggal együtt érdemes eltenni
Ezért próbáltam most meg olyan módon tartósítani, hogy a lehető legrövidebb ideig érje hő, ráadásul a magot sem szedtem ki belőle. Nem lustaságból, hanem mert a mag is segít abban, hogy minél tovább maradjon ízes és roppanós a cseresznye.
Ebben a receptben nem kell megfőzni a gyümölcsöt, egyszerűen csak le kell forrázni a külön elkészített forró cukorsziruppal. Az fontos, hogy az üveg és a cseresznye is tiszta legyen.
Fotók: Ács Bori/Sóbors
