Mondhatnám, a régi jó túrós, meggyes, mákos, almás rétes már a múlté. Itt a rétesek új generációja. A sokat sejtető, izgalmas csokis rétes azonban épp olyan klasszikus, mint az imént felsorolt testvérei. Egy százéves szakácskönyv megsárgult lapjain bukkantam rá.
Meglehetősen közhelyes, de ha csokiról van szó, örökké gyerek maradok. Forró csoki, csokis süti, csokis keksz, csokis bejgli, nyúlhús csokiszószban - ez egy paraguayi étel, amit Barcelonában ettem egyszer - és ha már itt tartunk, csokis rétes.
Csokival bármi automatikusan jobb, beleértve a kedvünket is. Ezért a csokoládé egyik alkotórésze, a feniletilamin felelős. A feniletilamin ugyanis az agyunkat endorfin, vagy ahogy a köznyelvben nevezik, boldogsághormon termelésére sarkallja. A rövid távú euforikus érzésen túl természetesen nem elhanyagolható, hogy a csoki finom -méghozzá nagyon.
A töltelék a lényeg
Az alábbi rétesreceptben a töltelék az érdekes, amit a klasszikus vonalnak megfelelően, kellőképpen macerás összerakni. De ha úgy vesszük, hogy a réteslapról nem nekünk kell gondoskodni, máris nem olyan nagy az áldozat, és az élmény mindent felülmúl. Maga az élvezet, a boldogság, maga a csokimennyország.
Csak minőségi csokival lesz jó
Még egy dolog. Milyen legyen a felhasznált csoki. Nos, csak annyit mondok, hogy se Katica, se Marika. Az egyik kedvenc szerzőm, Isabel Allende egyik könyvében ír a borral való főzésről. Ő azt mondja, soha ne használjunk gyenge minőségű bort, még akkor se ha belefőzzük az ételbe, az ugyanis érződni fog az ízén. A csoki esetén ugyanez a helyzet. Ma már nem úgy van, mint régen, hogy kétféle csoki van a boltban, vagy a spájzban elrejtve van az, amit a nyugaton élő rokonoktól kaptunk. Simán beszerezhető jóféle fekete vagy akár tej is. A friss tavaszi cseresznyével tökéletes lesz az ízhatás.
Fotó: Getty Images
