A sajttorta az egyik legjobb dolog a világon. A krémes, lágy, kicsit fanyar sajtkrém és a dús csokoládé vagy egy-egy karakteres gyümölcs találkozása mindenkit levesz a lábáról.
Szenvedélyesen imádom a sajttortát. Még egyetemista koromban az akkori barátommal az USA nyugati partján utazgattunk. Igazi hátizsákos túra volt, greyhound busszal, olcsó motelekkel, papírdobozos kínai kajával. Csak semmi luxus. Na jó, ez azért így nem igaz. Alkalomadtán mindenhol akad egy kis luxus. San Franciscóban egy kicsit több is.
A csokis sajttorta felfedezése
Az egyik legeslegnagyobb menőség nekem vitán felül a CheeseCake Factoryban tett látogatás volt. Ha lenne fénykép az üdvözült arcomról, amint belépek a sajttorta-mennyországba, most mellékelném, de sajnos nincsen. Szavak sincsenek. Semmi se ér fel ahhoz, amit én, a világ talán egyik legnagyobb sajttortarajongója éreztem akkor. Egy csokisat választottam. Amit, lévén, hogy a Macy’s áruház legfelső emeletén voltunk, a teraszon ülve ettünk meg, a háttérben a káprázatos San Franciscóval. Örök és felejthetetlen emlék.
A csokis sajttortát több éven keresztül próbáltam rekonstruálni, mindhiába. Talán az alapanyagokkal volt a gond, talán a technológiával. Nem tudom. Aztán rábukkantam erre a az egyszerű és könnyen elkészíthető cheesecake receptre. Egy családi ebédre készítettem el. Addigra már lemondtam róla, hogy valaha is sikerül igazán jó sajttortát csinálnom, úgyhogy tét nélkül állt a dolog. Már az első falat után éreztem, hogy itt az áttörés. Tökéletes volt a látvány, az íz, az állag. Újfent a mennyben jártam. Ha ez nem lenne elég, még a mogorva apósom is, aki egyébként soha nem dicsért meg semmit, azt mondta: Hmmm...Ez igazán nagyon jó lett.
Fotó: Getty Images
