Szegény zeller sok szempontból lehetetlen helyzetből indul a zöldségek közti versenyben. Nagyon csúnya, szürke, rücskös, rossz emlékeink vannak róla, a kemény, szálas menzai mindent bele levesek korából, ráadásul van egy olyan erős aromája, ami rendkívül megosztó.
Az utóbbi időben rengetegen veszik elő és próbálják új fényben megvilágítani ezt a kevésbé kedvelt zöldséget. Készítenek belőle krumplival keverve főzeléket, édes gyümölcsökkel vegyítve krémlevest, de a legmenőbb új megközelítés, nahát, a sütés lett. Már rácsodálkoztunk a karfiolnál, a céklánál, a sütőtöknél is arra, hogy sütve mennyivel mélyebb, intenzívebb íze lesz a zöldségeknek, ugyanez a helyzet a zellerrel is.
A csúcsgasztronómia sztárjai is folyton zellerrel kísérleteznek, megsütik egészben, szeletekben nyársra húzva, grillen füstölve, szóval úgy tűnik, tényleg mindenki megtesz mindent azért, hogy kiemeljék a zöldségek legalsó kasztjából ezt a szürke gumót.
Szerelmes zeller
A Napi Táptudás blog is nemrégen írt a zellerről, méghozzá egy olyan tulajdonságát emelték ki, amit eddig biztosan nem sokan ismertek. A zellert régen mint potencianövelő szert alkalmazták, búgórépának is nevezték. A bejegyzésben egy olyan forrásra hivatkoznak, amely szerelmes zellernek nevezi, és arról is ír, hogy régi szokás volt a lakodalmon zellersalátát adni a vőlegénynek annak érdekében, hogy a nászéjszakán biztos legyen a siker.
Én most egyszerűen hasábformára vágtam és megsütöttem, mintha krumplit készítettem volna, annyit tettem csak vele, hogy mézet csurgattam rá a sütés végén. Ahogy a krémlevesekben a gyümölcsök édessége, úgy itt is jól jön a zeller fanyarságához az édesség. Érdemes jól odapirítani, akkor lesz igazán különleges, karamellizált az íze, kívül kicsit ropogós, belül pedig puha.
Fotók: Ács Bori/Só&Bors
