Igyekszem minél kevesebb ételt kidobni, de ez nem mindig könnyű. Különösen akkor nehéz, amikor valami olyasmiből keletkezik tetemes mennyiségű maradék, amit szeretünk.
Ilyen például a jófajta kovászos kenyér: ritkán lehet hozzájutni, ritkán van időm sütni, ha valamelyik okból kifolyólag van otthon, akkor óriási eszmei értéket képvisel, mégis előfordul, hogy megmarad.
Száraz kenyérből saláta
Ilyenkor is muszáj hasznosítani valahogy, kidobni egyszerűen vétek az ilyesmit. A pirítóson, zsemlemorzsán túl a kedvenc szikkadt kenyérből készülő ételem a kenyérsaláta. Olaszul panzanella a neve, de például az arab konyhában is létezik szikkadt pitából kevert saláta, a fattoush. Eredete a legenda szerint a tengerészekhez vezethető vissza, akik a hosszú utakon nem jutottak friss kenyérhez, ezért a kiszáradt kenyeret tengervízbe áztatták, és ahhoz keverték, amilyük volt.
Pépesen vagy sem?
A panzanella akkor a legjobb, ha a kenyér már kiszáradt, így nem puhul fel a salátaöntettől, hanem enyhén magába szívja azt, belül mégis megmarad a tartása. Toszkánában, ahonnan ez az étel származik, néha külön beáztatott kenyérrel készítik, direkt úgy, hogy pépesen kerüljön a zöldségek közé. Aki úgy szereti, ezzel a módszerrel is kipróbálhatja, bár a saláta jellege teljesen más lesz.
Friss zöldségekkel
A napos ősznek köszönhetően egészen szép és finom saláta uborkák és paradicsomok kaphatók még mindenfelé, érdemes kihasználni őket, amíg még lehet, mert a télj javában járva már hiába keressük ezeket az ízeket. Sokfelé látni friss bazsalikomot is, ami ugyancsak fontos alapeleme ennek a salátának. A panzanellának különösen nagy előnye, hogy igen laktató: könnyű ebédnek vagy vacsorának simán elmegy.
