Jönnek felkapott gasztrodivatok, divatreceptek, egy ideig mindenütt látni őket, aztán jórészük nyomtalanul eltűnik. Amik viszont nemcsak hónapokig, de évekig fennmaradnak, azokat érdemes kipróbálni, mert lehet bennük valami. Most karfiolt sütöttem, egészben, és nem bántam meg.
2015 gasztrohájpja volt az egészben sült karfiol, nem csak vega blogok posztoltak róla, mindenütt szembejött. A sült zöldségeket már régóta jobban szeretem, mint a főtt vagy párolt verziókat, szinte minden zöldség jobban kiadja az ízét, ha sütőben készül. A karfiolra ez a sokszorosan igaz: szinte diós, édes, különleges íz lesz, különösen, ha hagyom itt-ott megpirulni. Eddig azonban csak rózsákra szedve, sütőlapra szórva készítettem.
Ünnepélyes főétel, hús nélkül
Az egészben sütés annyiban különlegesebb, hogy olyan ünnepélyesen néz ki, mintha egy nagy pulykasültet tennénk az asztalra. Ha egy ünnepen vegák is részt vesznek, biztosan ezt készítem nekik főételnek: izgalmas, variálható, és épp olyan szertartásosan szeletelhető, mint egy ünnepi sült. Hátránya, hogy elő kell főzni, különben nagyon lassan puhul meg.
Sokféleképpen ízesíthető, van, aki natúran süti, és csak a hozzá tálalt szósz adja meg az ízt. Más sokféle fűszerrel keni be: a füstölt paprika és a kurkuma itt nagyon bevált. Steiner Kristóf tahini szósszal kínálja, mi most egyszerű fokhagymás, citromos tejföllel ettük, ami nagyon megy az édeskés karfiolhoz.
