Valami olyan vacsorával szerettünk volna a gyerekeknek kedveskedni, ami, hogy is fogalmazzak, minimális alapanyag igényű, ugyanakkor mégis szívesen, sőt lelkesen elfogyasztják. A kenyér és az olvasztott sajt jó nyom, de mi még csavartunk rajta egyet, hogy biztosan örüljenek neki a gyerekek.
Az elmélet (és a YouTube videók) szerint a sajtot kenyérszeletbe kell tekerni, majd ki kell sütni, és már kész is az ellenállhatatlan, és gyerekbarát vacsora. Mi tényleg mindent megpróbáltunk. Habár a felvételen nem látszik, először csúfos kudarcot vallottunk az összetevői szerint nagyjából még vállalható minőségű szeletelt kenyérrel, úgyhogy váltottunk.
Így történt, hogy kikötöttünk annál a fajtánál, aminek az összetevőiből Andi ad ízelítőt a videóban, és nem értünk belőle egy kukkot sem. A korszerű élelmiszeripar legmélyebb bugyraiban jártunk, ugyanis. De legalább ez a kenyér formálható, tekerhető volt, és nem hullott a kezünkben atomjaira.
A sajt kifogástalan, angol cheddar volt.
A sodrófával kilapított kenyérbe tehát betekertük a sajtot, majd vajban körbesütöttük a tekercseket. A végeredmény pedig valami sajtos tekercsféle lett (szürpríz), ami egészen kellemes lett, de szerintem jobb és egyszerűbb módja is van a sajtos pirítós készítésnek. Mindazonáltal a gyerekeknek tuti tetszeni fog a mutatvány.
