Annyira sok mindenben különbözik a mi verziónktól, sőt, verzióinktól a franciák lecsója, hogy nem is érdemes őket egy lapon említeni vagy összehasonlítgatni, a lényeg, hogy ez az egyik legjobb, legkönnyebb, leglaktatóbb húsmentes nyári fogás, még szénhidrát is alig van benne.
Lehet a ratatouille-t úgy is készíteni, mint a lecsót, egyszerűen, gyorsan, az alapanyagokat egymás után hanyagul feldarabolva, majd a lábosba dobálva. Aztán lehet sokkal kifinomultabban, ámbár időigényesebben előállítani, úgy sokkal jobb, izgalmasabb állagú és intenzívebb ízű lesz.
Nem mindegy, hogyan készülnek az elemek
A különbséget az elemek elkészítési módja okozza, ez időben annyira nem dobja meg, minőségben viszont annál inkább. A cél, hogy semmi ne legyen teljesen puha, minden tartsa meg kicsit a roppanósságát.
Ezért aztán a padlizsánt és a cukkinit együtt besózom, majd kis adagokban, serpenyőben megpirítom. Itt nagyon fontos, hogy nem szabad a serpenyőt túlzsúfolni, különben sok levet eresztenek és nem pirulnak meg. A paprikával ugyanígy teszek, a paradicsomból pedig szószt főzök, amiben aztán a pirított zöldségeket megforgatom.
Ne spóroljunk a zöldfűszerekkel
Fontos kiegészítője a ratatouille-nak a sok friss zöldfűszer. Mivel a képen látható étel épp egy fűszerbokrokkal tarkított kertben készült, nem volt nehéz dolgom, de akinek nem áll épp ilyen a rendelkezésére, nyugodtan használjon illatos szárított változatokat.
Fotók: Ács Bori/Sóbors
