Ha már lehet olyan szép paprikákat kapni, amik abban különböznek a lecsótól, hogy vastagabb a héjuk és termetre is nagyobbak, akkor eljött az első töltött paprika ideje.
Bár az igazi nagypályás konyhai menők a paradicsomot is frissből készítik, én ezt a lépést most elcsaltam. Bevallom, nemcsak ezt, hanem mást is jelentős mértékben egyszerűsítettem, de mindent csak sorjában.
A két nagy csoport
A töltött paprika két csoportra osztja az emberiséget. Az egyikük szereti, úgy, ahogy van, minden mennyiségben, hidegen, melegen, krumplival vagy nélküle. A másikuk viszont akkurátusan leszedegeti a gombócról a paprikát, ezzel kiszippantva az étel lelkét. Vagy elfogadóbb megfogalmazással élve: paradicsomos húsgombóccá alakítják ezt az ételt, amelynek szerintem szerves, fontos része a paprika.
Mivel a családom nagy, mindkét csoportból akad benne minta, ezért mindig csinálok töltött paprikát és pucér gombócokat is, így mindenki boldog. Valamelyest még így is különbözik az étel egy átlagos paradicsomos húsgombóctól, mert a paprika ízét erősen átveszi a paradicsomszósz, no meg egy átlagos húsgombócban nincs rizs.
Nem szükséges külön főzni a rizst
Ha pedig már a rizsnél tartunk: az eredeti receptek külön megfőzik a rizst, úgy gyúrják a gombócba, én viszont nem teszek ilyet, mivel a rizs teljes boldogsággal megfő a gombóccal együtt anélkül, hogy bárkit zavarna. Ezzel tíz percet és egy lábosnyi mosogatást spórolok, ami nem kis dolog a mai rohanó világban.
Fotók: Ács Bori/Sóbors
