A vinaigrette általában salátaöntetet jelent, annak is a francia konyhában lefektetett alapképletét. Tulajdonképpen még ez sem kőbe vésett, de általában elfogadott: olyan, mint a kályha. A fontos kiindulási pont, ahonnan indulhat a tánc.
Diéta ide vagy oda, a saláta öntet nélkül élvezhetetlen nyúltáp. Az öntet összefogja és kiemeli az ízeket, fogássá varázsolja a különálló elemeket. Voltaképpen csak egy arányt kell megjegyezni, ami alapján aztán alakíthatjuk a saját öntetünket a kamra felszereltségéhez, a hangulatunkhoz és magához a zöldséghez vagy salátához igazodva, ahogy tetszik.
A savas alap a lényeg
A lényeg, hogy fogjunk valamilyen savas alapot. A sav itt jelenthet bármilyen típusú ecetet, citruslevet, bort is akár, és olajjal vagy más zsiradékkal - vajjal, zsírral - emulzióvá rázzuk vagy keverjük össze. Van, aki tart bekevert öntetet a hűtőben, és csak előkapja, ha salátát készít, ennek is van értelme, bár az elemek a hosszadalmas ácsorgás közben biztosan szétválnak, és újra össze kell őket rázni.
Klasszikus arány és variációk
A klasszikus arány 1 rész ecet, 3 rész olaj, de ez simán lehet akár 1 rész ecet, 2 rész olaj is annak, aki könnyebben kedveli, vagy éppen készülhet több olajjal, ha súlyosabbat akarunk. Az öntet sokféleképpen variálható, például zöldfűszerekkel, csilivel, mustárral, fokhagymával ízesíthető, de aszerint is változtatható, éppen milyen savas és milyen zsíros komponenst választunk.
Fotók: Ács Bori/Sóbors
