A habkönnyű mákos csoda receptjére a Mama ősöreg, megsárgult főzőkönyvében találtam rá. Bizony, akkoriban sem volt mindenben liszt, tej meg vaj. Ebben a konstrukcióban például egyik sincs.
Következésképpen a mákkoch egy tej- és gluténmentes sütemény: ha ez utóbbi valóban fontos, figyeljünk a keresztszennyeződésekre is.
Igaz, hogy cukor van benne rendesen, de szerintem ez részletkérdés. Csak azért nem cseréltem le valami egészségtudatos verzióra, mert cukorfóbiám pont nincs. De természetesen az édesítő-kérdés nyitott, ha valaki szeretné, részben vagy teljesen lecserélheti a jó kis porcukrot a szívének vagy egészségének kedvesebb alapanyagra.
A régi szakácskönyvek sokszor túloznak
A mákkochot pofonegyszerű elkészíteni. Három sorban, velősen van leírva az instrukció, de rögtön az elsőt nem követtem. Nyolc tojássárgáját tizennégy dekagramm porcukorral fél órán át keverünk. Nem kevertem fél órán át a tojást, tíz perc után izomlázam lett. Tapasztalt háziasszonyok, akiknek a marék és az egy pici tökéletes aránymutató és a fél óra az fél óra, most bizonyára arra gondolnak, mekkora egy puding vagyok. Vagy egyszerűen csak összenéznek felhúzott szemöldökkel.
Éppen úgy, ahogy a Nagyanyám és húga tették egyszer, mikor látogatóba ment hozzájuk a Terike és pecsétes volt a szoknyája. Azóta is ezen nevetünk Anyuval. A pecsétes szoknya szállóige lett, ami minden helyzetben bevethető, ha valami éppen nem tökéletes és makulátlan. Úgyhogy pecsétes szoknyájúak figyelem! Én sem kevertem fél órán át a cukrot a tojással, ráadásul kézi mixerrel dolgoztam, a mákkoch mégis összeállt és pompázatos lett. Most pedig jöjjön a várva várt recept.
Fotó: Pataki-Szabó Fruzsi/Sóbors
