Nagyon büszke vagyok rá, hogy - sokféleképpen, de krémleves formájában bármilyen körülmények között - mindenféle zöldséget meg tudok etetni még a finnyásabbik gyerekemmel is. Valójában azonban nem az enyém az érdem.
De még csak nem is a zöldségé vagy a szuper nyitott, kalandvágyó gyerekeimé a dicsőség, csak és kizárólag a ropogós levesbetéteké. Ha kerül a krémlevesbe valami, ami igazán finom és nagyon ropog, akkor szinte biztosan megeszik.
A krémleves legjobb barátja a kruton, ráadásul nagyon hasznos maradékfelhasználás szempontjából is, nincs háztartás, ahol ne maradna meg folyton valamennyi kenyér vagy kifli.
Persze, most azt gondoljátok, hogy a kruton egyszerű pirítós, de nem, ennyire nem rövid ez a történet. A sima pirítós, amint bepottyan a levesbe, megszívja magát és ázott szomorú szivaccsá válik. A kruton ezzel szemben tartja magát, keményen állja a sarat, ropogós marad a forró, nedves közegben is.
A jó kruton titka
Első és legfontosabb pont. A jó krutonhoz tényleg száraz kenyérre van szükség, nem szikkadtra, hanem szárazra. Az sem baj, ha igazán jó kenyér volt, hiszen az szárazon is nagyon finom lesz.
A második, szintén nagyon fontos dolog, hogy a krutonhoz nem elég a kenyérpirító. A pirító csak kívülről pirítja meg a kenyeret, itt viszont akkor érünk el jó eredményt, ha teljesen átsül a szelet belseje is. Ehhez szerintem a legjobb eszköz a sütő, de a serpenyő is megteszi.
A harmadik fontos pont a zsiradék. Ha sütőben sütjük, mindkét oldalát érdemes átkenni a kenyérszeleteknek, ha serpenyőben, akkor elég aláönteni - a zsírtól lesz igazán ropogós, legyen az napraforgó- vagy olívaolaj, esetleg vaj, ez mindegy.
A módszer
A száraz kenyeret vékony szeletekre vágjuk. A szeletek mindkét oldalát megkenjük vajjal vagy olívaolajjal, és 200 fokos sütőben ropogósra sütjük. Ha kész, hagyjuk kihűlni, és apró kockákra vágjuk.
A kruton tökéletes választás bármilyen krémlevesbe, például ebbe a brokkolis verzióba.
Fotó: Getty Images/ Ács Bori/Sóbors
