Ha van valami, ami miatt lehetett szeretni az iskolai menzát, az a napközis piskóta volt. Azon és a rántott húson kívül szinte semmit nem ettem meg. Volt, amibe bele sem kóstoltam, és volt, amit egy falat után toltam el magamtól. Vannak sejtéseim, hogy a menza minősége mennyit változott azóta, mindenesetre azt látom, hogy a gyerekeim sem nagy rajongói.
A menzás piskóta felelevenítése
Egyik hétvégén csokis piskótát kért ebédre a lányom. De nem akármilyet, olyat, amilyet az iskolában adnak. És ha olyat szeretnének, akkor nem viccelnek: nem csak hasonlítania kell rá, hanem ugyanolyan ízűnek is kell lennie. Egyszer már kaptam egy hasonló feladatot: paradicsomszószos krumplit kellett főznöm. Hosszas kísérletezés és "ez nem olyan, mint a suliban" megjegyzések után jöttem rá, hogy ennek az ételnek is egyetlen titka van: a töménytelen mennyiségű cukor.
És akkor hirtelen előjöttek az emlékek: a vizes, felfújt piskóta, a cukros, halványbarna öntet és a könyörgés a repetáért, amit csak egészen kivételes esetben kaptunk "bezzeg a spenót nem kell, mi?" megjegyzések kíséretében.
A napközis recept fejlesztése
Most már bevallom, egy kicsit azért csaltam, mert a puding alapú krémbe egy tábla Milka csokoládét is tettem. Ez nem a reklám helye, de ez a fajta csoki az, ami egyrészt jó cukros, másrészt meg a színe is hasonlít a napközis piskóta öntetéhez. Az íze tényleg mennyei lett, egyedül a piskóta nem lett annyira habos, mint ahogyan emlékeztem, de a nosztalgia mindenért kárpótolt. Nektek milyen tökéletes piskótareceptjeitek vannak?
Fotó: Szász Eszter/Sobors
