Alapvetően nem vagyok egy nagy hagymaimádó, a medvehagymát viszont nagyon szeretem, ráadásul a tavasz első hírnöke. Sok mindenbe tehető, akár pogácsába is.
Talán csak a viszonylag erős szaga, ami zavaró lehet, de aznap vagy nem randizom, vagy a partneremet is megetetem egy kis medvehagymás finomsággal. A medvehagymaszezon elég rövid, úgyhogy sietni kell, ha ebből szeretnénk finomakat készíteni. Ha mégis maradna, apróra vágva eltehetjük a fagyasztóba, de olajba téve is sokáig eláll.
Mi mindenre jó a medvehagyma?
Egyébként nem véletlen, hogy a medvehagymát sokan szeretik, hiszen a növény serkenti az emésztőrendszer működését, csökkenti a vérnyomást és a vérzsír szintjét. A népi orvoslás a felső légúti megbetegedések megelőzésére és a hurut elmulasztására ajánlja, de bélfertőtlenítőként is beválik. Sok benne a C-vitamin, így a kora tavaszi megfázásos, náthás időszakban ezért is érdemes fogyasztani. 
Medvehagymát mi magunk is szedhetünk
A növény egyik fő lelőhelye a Mecsekben van. A medvehagymát szabadon lehet gyűjteni az erdőben, de nem korlátlanul: egy személy maximum 2 kilogrammot vihet haza. Ha magánterületen szeretnénk szedni, akkor a tulajdonos hozzájárulása szükséges. Természetvédelmi területen csak a hatóság engedélyével szedhető.
Vigyázni kell, ugyanis a medvehagyma nagyon hasonlít a mérgező gyöngyvirágra. Úgy lehet megkülönböztetni őket, hogy a gyöngyvirág levele szélesebb, merevebb és fényesebb, és nem érezni a jellegzetes fokhagymaszagot. Nem csak akkor kell figyelni, ha magunk szedjük, hanem akkor is, ha árustól vesszük. Nem játék, ha összekeverjük: a gyöngyvirág ugyanis rendkívül mérgező növény, nem is kell belőle sokat enni, hogy halálhoz vezessen. Azonban a gyöngyvirág még nem jött elő, így kicsi az esély rá. Aki nem akarja maga szedni, a piacon, de már a nagyobb élelmiszerboltokban is találhat belőle.
Medvehagymás pogácsa
Egyenesen a Mecsekből kaptam két nagy csokor gondosan ellenőrzött medvehagymát. Szépen megmostam, apróra vágtam, majd vendégváró pogácsába sütöttem. A maradékot pedig fasírtgolyókba rejtettem, ami egy picit változatosabb ízt kölcsönzött a húsnak.
Érdekes kísérletet tettem, két tepsivel sütöttem, az egyiket simán, a másikat légkeverésessel. A sima fokozaton sütött pogácsák gyönyörű színt kaptak, finom puhán és omlósan kerültek ki a sütőből. A légkeverésessel viszont megszikkadtak, megkeményedtek és sokkal sötétebb színűek lettek.
Ti jártatok már így?
Fotó: Szász Eszter/Só&Bors
