Mindegy, hogy reggelente fagy van és olyan hideg, hogy még a könny is az arcunkra dermed: ha medvehagyma van a piacon, akkor már van ok az örömre és a reményre, hogy jön a tavasz.
A medvehagyma a legeslegelső színfolt a hosszú, sötét, savanyúsággal tarkított hónapok után - ilyenkor már annyira vágyunk a friss ízekre, hogy aztán elképesztően túlvállaljuk magunkat belőle. Ez annyira nem nagy baj, mert a medvehagyma nagyon változatosan használható, szóval azalatt a rövid idő alatt, míg tart a szezon, nem igazán lehet megunni.
Ezeknek a leveleknek az a legfőbb bája, hogy sima, ártatlan friss fűszernek vagy salátának gondolnánk őket első látásra - de sose ítéljünk a külső alapján. Ezeknek a zöld leveleknek vad, csípős fokhagymaízük van a zöld frissesség mögött.
Az viszont nagyon szomorú, hogy a medvehagyma tartósíthatatlan és a hőkezelést sem viseli el. Főzve vagy sütve értelmét veszti, ahogy eltéve, fagyasztva, szárítva is odalesz az egyénisége. Csak nyersen lehet enni és csak szezonban, tehát ekkor kell mindent kihozni belőle.
De hogyan? Alább összegyűjtöttem minden olyan formáját, amiben szeretem, de a sor még sokáig folytatható.
- Szendvicsre, sőt, simán vajas kenyérre.
- Salátába, salátákra, salátákhoz.
- Túróból, juhtúróból, mascarponéból készült krémekhez.
- Mindenféle tojásételhez, rántottára, főtt tojáshoz, omlettbe.
- Sült zöldségekhez, különösen gombához, sütőtökhöz nagyon jól megy.
- Pesztónak, fenyőmaggal vagy dióval és olajjal összetörve.
- A már kész rizottóba keverve.
- Ugyanez krumplipürével: apróra vágva hozzáadni a már kész püréhez.
- Levesbetétnek, de nem belefőzve, csak utólag hozzákeverve, nehogy megkeseredjen.
És ti hogyan használjátok a medvehagymát?
Fotó: Ács Bori/Só&Bors
