Nem tudom, ki hogy van vele, de így tél végén én már gondolni sem bírok a jó kis melegítő, reggeli zabkásámra. A zabpelyhes üveg láttán elszáll minden kreativitásom, és csak a feszítő érzés marad bennem, hogy bizony hűvös van még mindig, úgyhogy meleg reggelivel kellene indítani a napot.
Nem éppen a reggeli az első, ami beugrik a kukoricadaráról, pedig egy igazán tartalmas, jól variálható alapanyag. Édesen és sósan is elkészíthető, gluténmentes étrendet folytatók számára is remek választás. Akinek fontos a gluténmentesség, a kukoricadara vásárlásakor ügyeljen rá, hogy keresztszennyeződésektől mentes terméket válasszon.
A kásafőzés nem bonyolult dolog, de legyünk óvatosak, ugyanis a kukoricadara hamar besűrűsödik. Típusfüggő a dolog, de néha elképesztően gyorsan bekövetkezik. Ilyenkor a kása puffogni kezd, és ha nem vagyunk elég szemfülesek, beteríti a konyhát, megégeti a kezünket, vagy egyszerűen csak jól odaég. A lényeg, hogy még véletlenül se hagyjuk magára a kását. Kevergessük, pótoljuk a folyadékot, tartsunk ki legalább 10 percig, így garantáltan átfő majd a dara.
A kása csodaszép színéért felelős sáfrány a világ legdrágább fűszere. Ennek egyik oka az, hogy gyűjtése csak kézzel végezhető. Másrészt rengeteg - csaknem 160.000 - virágot kell feldolgozni 1 kg fűszerhez. Azonban - szerencsére - a sáfrányból egy csipet is elegendő. Sőt, nem is szabad belőle túl sokat fogyasztani egyszerre, mert hányingert és heves szívdobogást okozhat. Ha azonban mértékkel használjuk, igazi csodaszer. Pozitívan hat az emésztésre, enyhíti a puffadást, a gyomorégést, fájdalomcsillapító és stresszoldó hatású. Kistestvére, a sáfrányos szeklice is remek fűszer: ugyanolyan szép színt ad, mint a sáfrány, de aromája sajnos nincs.
Fotók: Pataki-Szabó Fruzsi/Só&Bors
