A római pizza egészen más, mint a nápolyi, voltaképpen egy másik étel. Nem csupán azért, mert nem kerek, hanem szögletes, és nem is azért, mert állva, utcán esszük, és nem pedig étteremben, asztalnál, késsel-villával.
Olaszországban sokkal többféle pizza létezik, mint amit itthon ismerünk, a feltétek változatai pedig nem az ananászos, csülkös, mexikóis és ehhez hasonló kínálat mentén mozognak, hanem egészen más, nálunk szinte teljesen ismeretlen variációkban teljesednek ki. Az, hogy egy pizza alapja fehér legyen és sajt egyáltalán ne kerüljön rá, teljes abszurdumnak tűnhet első hallásra, de mégsem az.
Ezen a pizzán mascarpone és vékonyra szeletelt krumpli van - egy kevés rozmaringgal. Annyira olcsó, egyszerű, és mégis olyan forradalmian új élmény, hogy az ember minden egyes falatnál nagyobb és nagyobb megdöbbenéssel konstatálja, hogy imádja.
A pizzatészta alapreceptjét itt írtam le, itt annyi a különbség, hogy alá és fölé is kerül olívaolaj, és nem muszáj hajszálvékonynak lennie, a lényeg, hogy rusztikus legyen. Fontos, hogy a krumpli ne csak megpuhuljon, hanem itt-ott ropogós csipszként pöndörödjön fel a pizzán, akkor lesz az igazi. Ehhez szerencsére nem kell se elősütni, se előfőzni, elég fél órára langyos, sós vízbe áztatni.
Fotók: Ács Bori/ Só&Bors
