Bár lasagnét szinte bármilyen szósszal lehet készíteni, a prototipikus lasagne nálunk mindig raguval sül, azaz húsos, ezen változtatni lehetetlen. És bár az olasz konyha egyik legnagyobb tisztelője vagyok, némiképp máshogy készítem, mint azt autentikus módon illene.
Az itáliai receptek nagy részében igyekszem a legjobban odafigyelni arra, hogy az ételeket a legeredetibben készítsem el, talán az egyetlen kivétel ez alól a szabály alól a lasagne, ahol ha nem is életveszélyes mértékben, de változtatok a klasszikus mennyiségeken.
Az olasz receptek folyadék-tészta aránya csak abban az esetben eredményez szaftos, szószos állagot, ha friss, tojásos tésztával dolgozunk, erre azonban a legtöbbször nincs lehetőség - itthon nem kapni minden boltban ilyesmit, házilag pedig nincs idő átlagos hétköznapokon nekiállni.
Ezért aztán mindössze annyit csaltam, hogy megnöveltem a nedves hozzávalók arányát, nehogy száraz maradjon a végeredmény. A tésztalapokat egy, a klasszikusnál hígabbra főzött besamellel kenegetem meg, a ragut pedig szintén a szokásosnál több paradicsommal, hosszabbra hagyva készítem el. Így a végeredmény nem a pontosan kockázható állagú lasagne lesz, hanem egy annál puhább, szaftosabb étel, de mi így szeretjük.
A lenti lasagnéhez használt bolognai szósz receptje itt található.
Fotók: Ács Bori/Só&Bors
