Bizonyos ételek annyira szigorúan időszakhoz kötöttek, a savanyú káposztás ételek például a télhez, hogy el sem tudok képzelni olyan helyzetet, amiben megtörténhetne velem, hogy 20 fok feletti hőmérsékletben megegyem.
Mínuszban viszont ez a legjobb elképzelhető étel, sós, tartalmas, savanykás és minden benne van, amivel végigműködjük akár az egész napot. Az a verzió, amit én készítek, a lehető legkönnyebb, legegyszerűbb és legkevésbé zsíros változata ennek, a receptnek, én mégis így is nagyon ütős ételnek érzem minden alkalommal.
Mint minden fontos ételünk receptjén, a töltött káposztáén is rengeteget lehet vitatkozni: milyen húsból készüljön a töltelék, rizzsel keverjük vagy gerslivel, esetleg egyikkel sem. Milyen hús kerüljön a gombócok mellé, az aprókáposztába, milyen fűszerek kellenek bele, legyen-e benne rántás, és így tovább. Legrégebbi szakácskönyveink sem adnak egyértelmű választ arra a kérdésre, melyik az egy autentikus töltött káposzta recept, amit eredetinek nevezhetnénk.
A 17. századi Szakácsmesterségnek könyvecskéje húsos káposztájában nincsenek töltött gombócok, viszont kerül bele lúd és tyúk. Zilahy Ágnes a 19. század végén viszont már töltött káposzta receptet ad meg, sok-sok mellette fővő hússal. Itt ezt a verziót nevezi kolozsvárinak, míg az egyszerű töltött káposzta az, amiben nincs más hús a tölteléken kívül.
Ma a legtöbben így főzik ezt az ételt, bár ritka az az eset, mikor szárnyasból származik a hús, inkább sertés itt az általános alap. Nálunk csak az a fontos szabály, hogy a sima, sertés darált húsból készült gombóc mellett füstölt húsnak is kell lennie a káposztában - általában nem túl zsíros rész, tarja vagy lapocka. Teszünk még a káposzta közé babérlevelet, a töltelékbe pedig rizs kerül, legfeljebb néha gersli avagy árpagyöngy. Néha, ha olyan a hangulat, paradicsomosra vesszük a figurát, mint ahogy Szabolcsban készítik, és egy nagy adag passzírozott paradicsommal öntjük nyakon a gombócokat.
Fotók: Ács Bori/Só&Bors
