Mit teszel akkor, ha gyerekkorodban a zöldség csak a tányér szélén volt dekoráció, de legbelül mélyen már akkor is tudtad, a rántott hús nem a te asztalod? Tévelygések, nehézségek a kolbásztól a fagyasztott ételeken át a spenótszufléig.
Az Alföld közepén nőttem fel. Nagy feneket nem kerítettünk az evésnek. Minden este főzött anyukám, mert ugye a meleg vacsora és az, hogy a család körbeüli az asztalt, kötelező program volt. Alaposan rögződtek is. Valamit pont úgy csinálok most is, mint anno anyukám, mást meg ellenkezőleg, direkt, in contrario meghatározva a saját cselekedetem.
Mi is az alapétel?
Rendes magyar embernek a húsleves, a rántott hús. Szegény anyukám, ezt többször is megfőzte a héten. Szűk keretek között mozgott, még eltűrtük a rántott csirkét, esetleg a sült krumpli helyett a rizibizit.
Nagy családi esemény volt még a disznóvágás. Reggel ötkor a férfiak megitták a napindító pálinkát, és nekifogtak. Mi, gyerekek néztük a sivalkodó malacot, aki pontosan tudta, mi vár rá. Mi meg vártuk, hogy mikor bontják már szét annyira, hogy a hólyagjához érjenek, mert azt felfújtuk, és rögtön lehetett ráugrálni meg kidurrantani. Aztán hagymás vért ettünk, belet mostunk. Amikor már tudtam, hogy ez miről szól, úgy értem azt, hogy az állatot azért öljük meg, hogy mi megehessük, már egyáltalán nem akartam részt venni ebben. Úgy csináltam, mint a felnőttek, ha valamiről nem vesznek tudomást, nem néztem oda.
Csak a végére, a kész és frissen sült véres hurkára érkeztem. Ez az egyetlen étel, amit apukám istenien tud elkészíteni. Az évek meg a rutin.
Minden december 26-án a barátaim eljönnek hozzám egy közös karácsonyi ebédre. Tudják a menüt. Karesz papa véres hurkája. Nálam ez a karácsony meg a karácsonyi menü.
Fotó: Shutterstock
Amikor étterembe mentünk a menünk annyiban változott, hogy sajttal és sonkával töltött rántott bordát ettünk. Ezt túl időigényes lett volna otthon elkészíteni, meg ugye, az a jó étterem, ahol akkora a hússzelet, hogy lelóg a tányérról. Ez az alap.
Van a tudatalatti. Amikor is ugyanolyat választasz, mint amit megszoktál
Hát én egy olyan férjet választottam, mint amilyen az apukám volt. Kajálásban. Szerette a szó szoros értelmében vett magyaros konyhát. Mindent rántva, óriási adagokkal, kenyérrel. A kenyeret is kenyérrel. Hát neki főzhettem kedvemre, pont úgy, mint anyukám apukámnak. Persze, nem volt kedvemre, mert én ezt nem szerettem. Először csak a főzést; nem voltam túl ügyes, gyorsan meg is ette, és már arról volt szó, mi legyen a következő kaja. Iszonyúan untam és fárasztott. Mást akartam. Mást enni és mást szeretni.
Megkóstolni a világ konyháját, nem zabálni, de jóllakni
Olyat enni, ami a szemnek is gyönyörű.
Mert a színek orgiája azonnal beindítja a nyálelválasztást, nálam biztosan. De. Alapesetben nehéz színek szerint ételt készíteni, nekem meg kimondottan, mert, hogy nem szeretek főzni, ebből következően nem is tudok. És ez annyira így van, hogy az agyam soha semennyi energiát nem fordított arra, hogy megjegyezzen akár egyetlen receptet is. Nekem mindig szakácskönyvből kellett főznöm. Oké, a tejbegrízt tudom fejből. És ezt is lehet iszonyatosan gusztusosan tálalni, háromfelé osztva, egy részét fahéjas porcukorral megszórni, a másikat kakaóval, a harmadik rész pedig a lekváré. Aztán két típusú tejbegrízevőt ismer a világ. Az egyik, aki összekeveri, a másik, aki tartja magát az elhatároláshoz és külön rákészül, hogy most melyik részt eszi meg, precízen, nem keverve. Nálam ez kedvfüggő; ha összekeverem, akkor gyönyörű csíkosra, mert számít az a fránya vizuális inger.
De nem lehet kizárólag tejbegrízen élni. Bár a fiamnak volt olyan korszaka ovis korában, hogy tényleg semmi mást nem volt hajlandó megenni. Megértem. Szerintem is az egyik legjobb étel.
Fotó: Shutterstock
Akkor mit eszik, az, aki nem főz?
Hát rendel. Agglomerációs településen, Sződligeten dolgozom. (Értsd: az emberek a városba járnak, csak este, munka után érnek haza.) Van az óvodai konyha, és egy étterem hagyományos ennivalóval, semmi színek, csak marha nagy adagok, és minden rántva. Amióta az óvodai étkezést megreformálták, az meglehet, hogy egészséges, de unalmas. Így maradtak a félkész ételek, amiknek nagy rajongójuk vagyok, és a saláták.
2017. május 29. napján minden megváltozott
Anyakönyvvezetőként dolgozom, imádom a munkám, ez látszik is, mert a szertartások utáni kajálásra általában meghívnak. Vagy csak udvariasak, de az előző elképzelés természetesen közelebb áll hozzám. Szóval, meghívnak, én meg nem megyek el. Ezen a napon is eskettem, ők is meghívtak enni. És elmentem. Ismertem őket, de csak a szűk család volt az ünnepi vacsorán, tényleg nem tudom, mit kerestem ott. Amúgy persze tudtam. Már hallottam arról, faluszerte beszélték, hogy isteni és különleges ételeket esznek. Ezért mentem, és meg is kaptam. Vegán konyhát visznek. Végre, megtaláltam a színekkel főző helyet! Azóta itt ebédelek, a Zamatban, ők meg nyitottak egy elszállítós kifőzdét a faluban, szerencsémre. Hogy értsétek miről van szó, idemásolom a heti menüt, alatta pedig ízelítőnek pár képet!
Jó étvágyat!
H:
Kukoricás karfiolleves (gm, tm, v, zm/pm)
Krumplipüré mogyorófasírttal, céklasalátával (gm, tm, v, zm/pm)
K:
Gyömbéres répaleves (gm, tm, v, zm/pm)
Rakott zeller mazsolás diókrémmel (gm, tm, v)
Sz:
Sültburgonya-krémleves (gm, tm, v, zm/pm)
Spenótszuflé paradicsomsalátával (gm, tm, v)
Cs:
Hideg banánleves (gm, tm, v, zm/pm)
Zöldséges tagine (arab ragu) jázminrizzsel (gm, tm, v)
P:
Cukkinikrémleves kaporpesztóval (gm, tm, v, zm/pm)
Kókusztejes zöldborsófőzelék magropogóssal (gm, tm, v, zm/pm)
ÉDESke:
H: Meggyes-zabos pite (gm, tm, v)
K: Kesudiós zebra torta (gm, tm, v)
Sz: Máktorta (gm, tm, cm)
Cs: Kápiazselés csokitorta (gm, tm, v)
P: Répatorta (gm, tm)
gm = gluténmentes
tm = tejfehérje- és laktózmentes
v = vegán (csak növényi!)
zm = zellermentes
pm = paradicsommentes
cm = cukormentes
Képek forrása: ZAMAT facebook oldala
