Teljesen egyszerű, klasszikus sütemény ez a lepény, amely mégis minden pontján eltér attól, amit megszoktunk. Így aztán a végeredmény egyszerre hagyományos és különleges.
A mák társa általában meggy szokott lenni, de itt éppen a szezonja végét élő szilvával kerül össze, a pite alapja pedig legtöbbször omlós tészta, itt viszont élesztős, puha ágya van a mákos krémnek és a gyümölcsnek.
Régi újságkivágás
A kiindulási pontom egy régi könyvben talált újságkivágásból származó recept volt, amely élesztős-omlós tésztával valamint pudingporral főzött mák krémmel írta elő a sütemény elkészítését. Miközben nekivágtam a sütésnek, a tésztát túl vajasnak éreztem, ezért annak mennyiségét csökkentettem, ettől inkább puha lett, mint omlós.
A krémhez pedig nem használtam pudingport, sőt, meg sem főztem, egyszerűen elkevertem a mákot tejjel és tojással. Nem hiányzott a fölösleges por, éppen tökéletesen lágyra szilárdult a mák a tojástól, a szilva pedig sülés közben belesüppedt és a levéből is átadott a mákkrémnek. Bár így volt tökéletes, meggyel vagy nektarinnal is el tudnám képzelni.
