Idén ősszel hihetetlenül harsánypiros, ropogós, mélyen édes kápia paprikákat lehet kapni a piacon nagyon olcsón, nem bírunk vele betelni. Szerencsére eléggé sokféleképpen felhasználható, ki is hozunk belőle minden benne rejlő lehetőséget.
A kápia - csakúgy, mint a hozzá hasonló, és egész évben elérhető kaliforniai paprikák - sütve a legfinomabb. Így elképesztően intenzív, mindent betöltő illata és fantasztikus íze lesz a zöldségnek. Ha azonban még soha nem sütöttél ilyesmit a sütőben, érdemes néhány egyszerű alaptrükköt észben tartani, különben dühöngő konyhai csapkodás lehet a művelet eredménye.
Magas hőfok
A paprikákat mosás után sütőpapírral bélelt sütőlapra sorakoztatom, majd 200 fokosra előmelegítem a sütőt. Amikor felforrósodott, betolom a paprikákat. Addig sütöm, míg itt-ott foltos nem lesz. Nem kell megijedni attól sem, ha picit megég a héja, csakúgy, mint a sült padlizsánnak, a paprikának sem tesz rosszat az ilyesmi.
Sütés után gyorsan lezárni
Ami nagyon fontos: ha késznek tűnnek a sült paprikák, azonnal lezárt zacskóba vagy edénybe kell tenni őket, különben hűlés közben úgy rájuk tapad a héjuk, hogy lehetetlen lesz lehúzni. Az is működőképes megoldás, ha az edényt, amiben sütöttük a paprikát, szorosan lefedjük fóliával közvetlenül azután, hogy kihúztuk a sütőből. Nekem egy fedeles edény vált be a legjobban erre a célra. A kisült paprikákat egy nagy csipesszel az edénybe dobálom, és azonnal szorosan lefedem.
Ha kihűlt: pucolás
Amikor langyosra hűltek, jöhet a pucolás. Persze akadnak türelmetlenebb alkatok, mint például én, akik tűzforrón nekiállnak, nekik ajánlom a hőálló gumikesztyű intézményét, nagyon hasznos holmi. Ha a héjától megszabadultunk, jöhetnek a magok. Ha óvatosan húzom ki a szárát, van rá némi esély, hogy a magok is vele jönnek. Ez nem mindig sikerül így, ilyenkor egyszerűen folyó víz alá teszem a paprikát, és lemosom róla a magokat.
Millió lehetőség
A sült paprika lezárt dobozban napokig eláll a hűtőben, és sokféleképpen felhasználható. Egy kis olajjal és sóval magában is csodálatos saláta vagy szendvicsbetét. Nem érdemes túlbonyolítani, de egy-két alapanyagot azért hozzá lehet tenni, hogy még jobb legyen. Jól vegyíthető magokkal, például mandulával vagy dióval, nagyon szeret párban lenni sós sajtokkal, fetával vagy kecskesajttal. Fűszer szinte nem is kell hozzá, annyira önálló a karaktere. Ha pedig pürésítem, tésztaszósz, szendvicskrém vagy natúr húsok mellé különleges öntet válhat belőle.
Fotók: Ács Bori
