A mikrós pattogatott kukorica egy meggyőzően praktikus találmány, ráadásul finom is. Csak két baj van vele: az egyik, hogy rendkívül egészségtelen, a másik pedig, hogy környezeti szempontból is elképesztően káros. Jó hír viszont, hogy másképp is lehet pattogatott kukoricát készíteni, mutatjuk a lehetőségeket.
Ember legyen a talpán, aki ellen tud állni a friss pattogatott kukorica illatának. Sajnos azonban, a mikrós popcornnak egyáltalán nem azért olyan finom az illata, mert a természet így akar rávenni, hogy sok finom és egészséges dolgot egyél, hanem azért, mert a popcorgyártók akarnak rávenni, hogy minél többet vásárolj a termékükből. Ennek érdekében mindenféle vegyi anyagokkal teszik kívánatosan illatossá, mint például a diacetyl, és különböző változatai, ami az idegsejtekre fejt ki káros hatást, és a kutatók óva intenek mindenkit attól, hogy nagy mennyiségben fogyasszák.
Fotó: Pixabay
A másik ludas a dologban a mikrózható zacskó tapadásmentes bevonata, a perfluoroktánsav, ami konkrétan rákkeltő, emellett veseelégtelenséget, asztmát, szív- és érrendszeri betegségeket, és tüdőbetegséget okozhat, valamint biológiailag sosem bomlik le a természetben.
Innen nézve pedig már egyáltalán nem vagyunk olyan biztosak benne, hogy megéri zacskós popcornt fogyasztani
De akkor hogy állítsuk elő otthon? Nos, erre többféle módszer is létezik mutatjuk.
1. Pattogatott kukorica készítő gép. Ha függők vagyunk, akkor az a legegyszerűbb, ha beruházunk egy pattogatott kukorica készítő gépre. Nekünk volt, szerettük és használtuk. A kész kukoricát olvasztott vajba, minőségi olajokba forgathatjuk, sózhatjuk, fűszerezhetjük kedvünkre, mi meg is tettük, és jó volt.
Így néz ki a pattogatni való kukorica. Fotó: Pixabay
2. Ha nem szeretnénk gépet venni, mert annyira azért nem eszünk gyakran pattogatott kukoricát, akkor ott a jó öreg lábasos módszer. Így készítették a nagyanyáink is, én például gyerekkoromban egyszer végignéztem egy ilyen procedúrát, és sikeres volt. Nekem, őszintén szólva soha nem jött össze, biztosan túl magasak az igényeim, de próbálkozni lehet. Az eljárás lényege, hogy kiolajozott lábasba egy kanál pattogatni való kukoricát teszünk, majd fedővel lefedjük, alágyújtunk, és időnként rázogatva hallgatjuk, hogy mikor van kész. Nekem vagy megégett, vagy mind kiugrott a fazékból, ha meg akartam nézni, hogy hol tartunk, szóval ehhez azért kell némi tapasztalat.
Kiegészítés, Andi: én lábosban csinálom, és az is működik. Először meg kell olvasztani a vajat, megsózni, aztán a nagyobb (legalább 3-4 literes) lábos aljára szórni egy vékony réteg kukoricát. Nem kell sok, tényleg, éppen csak takarja el az alját, mert rengeteg lesz belőle! Lefedni, és kis-közepes hőfokon kell melegíteni, néha-néha megrázogatni. Én nem szoktam nézegetni, akkor van kész, amikor már nem pattog. A trükk az, hogy
- lassan kezd el pattogni, de türelem, ne robbants nagyon alá, mert akkor megég
- amikor már pattog, mozgasd gyakrabban, hogy a még meglévő szemek a lábos aljára, a melegbe kerüljenek.
3. Alufólia. Ez viszont működött. Tépünk egy nagyjából méteres csík alufóliát, amit enyhén kivajazunk. Az egyik felére ráteszünk egy kanál pattogatni való kukoricát, majd a másik felével betakarjuk, a széleket pedig jól összenyomkodjuk-sodorjuk, hogy ne tudjon kiszökni a meleg levegő. Az így elkészített alufólia tasakunkat rátesszük egy serpenyőre, amit melegíteni kezdünk, időnként rázogatjuk, és várjuk az eredményt.
4. A legjobb megoldás: a fedős jénai. A kukoricát a hőálló üvegtálba tesszük, lefedjük, majd betesszük a mikróba. 600 Watton, 4-5 percig kell bent hagyni, illetve addig, amíg folyamatosan pattog. Nem ugrik ki, nem ég le, nem termel szemetet. Kell ennél jobb megoldás?
Természetesen a végén ízesíthetjük ízlés szerint a kukoricánkat, ennek kikísérletezése már a te dolgod lesz. Mindenképpen jobb minőségű nasid lesz, mint a gyári, szintetikus vacakok.
