Amikor szűkösebb időkben csak drágán, vagy egyáltalán nem lehetett gabonához jutni, a liszt egy részét a könnyen elérhető krumplival helyettesítették, sőt, még tojást sem tettek hozzá, mint a nokedlibe. Sztrapacskát készíteni nem egyszerű, de érdemes.
Ha éppen Szlovákiába visz az utunk, és arra készülünk, hogy étteremben, eredeti körülmények között (a konyhai fáradozásokat megkerülve) együnk sztrapacskát, akkor jól vigyázzunk! Amit mi itthon sztrapacskának hívunk, az Szlovákiában a halušky s bryndzou, vagyis brindzás galuska (ott a sztrapacska elnevezés a káposztás galuskát takarja).
Az elkészítése azzal kezdődik, hogy a krumplit meghámozzuk, és kis lyukú reszelőn lereszeljük. Na, ez az a művelet, ami elég sokakat eltérít attól, hogy sztrapacskát főzzenek, pedig a 21. században nem olyan nagy kaland bekapcsolni a robotgépet, és pikk-pakk, elintéztetni vele a piszkos munkát.
Amivel a világból ki lehet űzni: "amennyit felvesz"
Mivel a sztrapacskában nincs tojás, a keményítő lesz az, ami összefogja a tésztát. Keményítő a lisztben és a krumpliban is van, csak el kell találni a megfelelő arányt. Itt szokott jönni a "hozzáadunk annyi lisztet, amennyit felvesz" fordulat, amitől a kezdők a hajukat tépik: ez nem recept, ez bevásárlólista. Kiindulásnak persze nem rossz. Maradjunk abban, hogy a vége felé már óvatosan szórjuk a masszához a lisztet, nyugi, észre fogod venni, amikor már nem kell bele több.
Onnan tudod, hogy elérted az "amennyit felvesz" bűvös állapotát, hogy már nem lesznek benne vízfoltok, és ahogy húzod a fakanalat a tálban, rövid ideig látni fogod a csíkot, nem összefolyik mögötte a tészta, hanem kényelmesen, ráérősen összezárul.
Mivel ezt egy nokedliszaggatón át fogod a vízbe juttatni, ne szilárd, gyurmaszerű halmazállapotot képzelj magad elé, mert azt nagyon melós lenne átpasszírozni azon a sok kicsi lukon.
A rossz hír az, hogy az Amennyit Felvesz receptenként különböző, de ha legközelebb ilyen lesz, akkor is igyekszünk majd használható utasításokat adni.
Kép forrása: Pixabay