Egyszer már találkoztam életemben egy emberrel, aki szeretett nokedlit főzni. Igaz, neki három gyereke volt, szóval lehet, hogy csak az elégedetten, és jóllakottan vigyorgó utódok látványa tette számára vonzóvá a tevékenységet, de ha jobban belegondolunk, ez sem egy rossz indíték.
A nokedli végül is tényleg egy finom köret, egyszerű, és nem is olyan nagyon melós. Megmondom, hogy miért utálja mindenki csinálni: a mosogatás miatt.
Akkor most eláruljuk a titkot, hogy hogyan lehet a lehető legkisebb kártétel mellett nokedlis aszeszoárt mosogatni. A probléma gyökere ugyebár ott van, hogy a lisztes-keményítős trutyi mindent bevon, végül pedig a mosogatószivacsban köt ki, amit ki kell dobni. Egy nokedli, egy szivacs, ez van.
A trükk tehát a következő: az edényt jól be kell áztatni, bele kell dobálni a nokeliszaggatót, meg mindent, ami érintkezett a tésztával, és a kezünkkel kell lesimogatni róla. Utána jöhet a szivacs, vagy a mosogatógép, tádám, szívesen!
Nokedli vs. galuska
Ezen simán össze lehet veszni, bár nem biztos, hogy érdemes. Inkább figyeljünk oda a nokedlikészítés három trükkjére.
1. Előbb a vizet tegyük fel, és csak akkor lássunk neki a tésztának, ha a víz már forr
2. Ne álljon a nokedli masszája, mert a nagyik szerint akkor gumis lesz
3. Lobogó forró vízbe szagassuk.
Ha ezt a három dolgot betartjuk, elrontani már nem fogjuk tudni a nokedlit, onnantól kezdve már csak rajtunk múlik, hogy sűrűbbre készítjük, és apróbb galuskákat szaggatunk, vagy hígabb tésztából nagyobbakat, mindegyik finom. Sőt, ha szeretünk ilyesmivel kacérkodni, akár teljeskiőrlésű lisztet is csempészhetünk bele, ha csak egyharmadnyit cserélünk arra, akkor a színe ugyan sötétebb lesz, de az íze, állaga még változatlan.
