Vannak olyan, mai fejjel kissé szokatlannak tűnő receptek, amelyek már a legrégebbi szakácskönyveinkben is szerepelnek. Ma valamiért mégsem készítjük őket, és teljesen kivesztek a köztudatból.
Az ecetes gyümölcsök is éppen ilyenek: ezek a befőtt-savanyúság hibridek alig ismertek ma, pedig az édes és a savanyú nem meglepő, hogy jó dolog együtt. A szilva ráadásul nem csak finom, de nagyon szép is ezzel az eljárással tartósítva, annyira intenzíven pinkes-lilás lesz a színe mindenféle mesterséges adalék nélkül, hogy már ezért a látványért megéri a tányérra rakni.
Különböző módszerek
Különösen jól megy egyszerű húsok és sajtok mellé, sós alapanyagokhoz. A lenti eljárás a legegyszerűbb recept, ami létezik, de a módszerek között, amikkel találkoztam, jelentős eltérések vannak. Bizonyos receptek például hagyják az ecetes lében állni tíz napot a szilvákat, aztán a levet leöntik és újraforralják, mások kicsit megfőzik a szilvákat az ecetes lében, és úgy teszik az üvegekbe.
Én a leggyorsabb verzióval készítettem, azt hiszem, ez a tartósított gyümölcsök között talán a leggyorsabb létező eljárás, amihez se hámozni, se magozni nem kell, csak felforralni a felöntőfolyadékot és az üvegekbe tölteni a szilvaszemekkel együtt.
Fotók: Ács Bori/Sóbors
