Se nem fagyi, se nem kása, hideg, de nem krémes, éppen ezért annyira frissítő, mintha jégkockákat szopogatnánk, és voltaképpen ilyesmiről is van szó. A granita egy olyan műfaj, amit mindenki megszeret, aki nehezen bírja a meleget.
Nápolyban ettem először granitát, addig nem is ismertem. Kis bódékban árulják az utcán, papírtölcsérből kell kanalazgatni, ott a citromos a legmenőbb. Tulajdonképpen ezerszer frissítőbb és hűsítőbb dolog a fagylaltnál, mert sokkal könnyebb és nem igazán édes.
Kávéból granita?
Később, ahogy a műfajba beleszerettünk, kipróbáltuk a másik legmenőbb granitát, ami inkább délebbre, Szicíliában menő, kávéból készül, méghozzá egy egészen bizarr formában. Reggelire eszik, briósba töltve. Furcsán hangzik, de szuper dolog egy olyan reggelen, amikor a melegtől és az álmosságtól alig bír magához térni az ember.
A technológia
Briós nélkül pedig egy kánikulai nap bármely szakában jólesik, hideg is, frissít is és még fel is ébreszt. Az elkészítéséhez pedig semmiféle eszköz nem szükséges, csak egy tál, egy habverő és egy villa. A technológia annyiból áll, hogy fagyás közben gyakran át kell keverni a cukorsziruppal elkevert kávét, majd ha már nagyon elkezdett összefagyni, villával kell újra és újra szilánkosra törni.
Frissen felvert tejszínhabbal a legfinomabb.
Fotó: Ács Bori/Sóbors
