Az első gofriélményem a Palatinus strandhoz kötődik: ott ettem csokipudingos vagy baracklekváros, tejszínhabos, téglalap alakú gofrit. Egy jó pár éve gofrisütőm is van, úgyhogy a gofriélményt már otthon is tudom reprodukálni.
De most nem általánosságban a gofriról szeretnék írni, gofrirecept rengeteg van, hanem a belga gofriról. Amikor először jártam Brüsszelben, lenyűgözött a város, a nyüzsgés, a rengeteg kiülős hely. Ott ittam először gyümölcsös sört, miután megpróbáltam egy napba belesűríteni a nevezetességek megtekintését.
Többféleképpen készül a belga gofri
A gofri - a sörön és a csokoládén túl - az egyik legjellegzetesebb belga specialitás, bár eredeti belga gofri nem létezik. Ott is többféleképpen készítik, ezek közül a legismertebb a brüsszeli és a liége-i. Az előbbi változat vékonyabb és könnyebb, téglalap alakú és sütőporral készül, a liége-i kelt tésztából van, szabálytalan alakkal.
Sósan vagy édesen
Gofrit egyébként már az ókorban is készítettek, két forró vaslap között sütötték az ostyákat, a mostani bordázott formát pedig egy kézműves ötlete ihlette, ami egy méhkaptárt mintáz. Azóta elterjedt a világban, így Amerikában is, ahol sósan, reggelire eszik, szalonnával és juharsziruppal, és biztosan néznek nagyokat, amikor megkínáljuk őket a mi baracklekváros változatunkkal.
A liege-i változat receptje titkos, de azért reprodukálható, a lényeg, hogy élesztő mindenképpen kell a tésztájába.
Fotó: Getty Images
