Igazából nem teljesen nizzai saláta ez, inkább annak egy budapesti változata, mégis az egyik leglaktatóbb nyári saláta, amit el tudok képzelni.
Hiába esik nagyon jól hőségriadóban hideg salátákat enni, a legtöbb után két órával újra pokoli éhesek leszünk, utánaküldünk egy kakaós csigát és lőttek a fitt, egészséges napnak. Ez a saláta viszont, nevezzük akárminek is, annyi laktató alapanyagot tartalmaz, hogy felér egy teljes értékű ebéddel. Olyannyira így van ez, hogy inkább az a kérdés, vajon belefér-e még a saláta kategóriájába - de ez már talán nem is lényeges.
Ha elkezdünk nyomozni az eredeti nizzai saláta után, őrületes káoszba botlunk, aminek a végén már azt sem tudjuk meghatározni, mi nem nizzai saláta, nemhogy mi az.
Káosz a nizzai saláta körül
Az eredeti verzióban állítólag csak paradicsom volt és szardellafilé. Aztán egyre több különböző elem csatlakozott a kompozícióhoz, olajbogyó, articsóka, paprika, később főtt zöldségek is, például zöld ceruzabab és krumpli. Később a nizzai saláta témája egyre nagyobb vitákat váltott ki, sokan úgy gondolták, nem lehetnek benne főtt zöldségek, mások a halat zárták ki belőle, viszont adtak hozzá egy csomó további zöldet.
Általában ezt nevezik annak
A mai receptek általában azt nevezik nizzai salátának, amiben van főtt krumpli, ceruzabab, paradicsom, uborka, tonhal, főtt tojás és még fekete olívabogyó is. A végén zöldfűszereket és egy gazdag, mustáros vinaigrettet is tesznek rá.
Mivel nálunk nem vagy csak ritkán lehet friss ceruzababot kapni, a zöldbab viszont éppen él és virul, erre cseréltem, és éppen csak ressre főztem. Azzal vigasztaltam magam a csalásért, hogy voltaképp ahány szakács, annyiféle nizzai saláta létezik, így ez sem számíthat nagyobb szentségtörésnek.
Fotók: Ács Bori/Sóbors
