Sosem gondoltam volna, hogy egy olyan egyszerű ételt, mint a tökfőzelék, mennyire különbözőképpen lehet készíteni és szeretni. Ez is olyan recept, amit tényleg minden házban máshogy főznek.
Van, aki teljesen puhára főzi a tököt, van, aki kicsit roppanósra hagyja, van, aki pirospaprikával berántja, van, aki fehéren eszi. De egy közös van mindegyikben: a kapor, ami nélkül bizony nincs tökfőzelék.
Mi van akkor, ha nem szeretjük a kaprot?
A mazsolautálatot már korábban bevallottam, erre most itt a kapor is. Ezzel véget is ért a nemszeretem ételek sora. Azonban a tökfőzeléknél a kapor gyakorlatilag kihagyhatatlan hozzávaló, így sokáig azt sem kedveltem.
Aztán addig kutakodtam, amíg találtam egy receptet, amibe utólag kell csak beleszórni a fűszert, tejszínnel kell behabarni és hidegen megenni. Mivel a gyerekeim apukája tökfőzelék-rajongó, gondoltam, meglepem, és egyik hétvégén főztem neki egy adaggal. Nem árulok zsákbamacskát, nem arattam osztatlan sikert.
Így nem lesz vízízű
Hiába, a szülői hagyományokkal nehéz versenyre kelni. Úgy döntöttem, hogy nem is szeretnék, így megfőztem a leghagyományosabb, legegyszerűbb tökfőzeléket. A tököt, hogy kevésbé legyen vízízű, gyalulás után lesóztam, ettől rengeteg levet eresztett, és csak azután főztem meg.
Annyiban változtattam anyósom receptjén, hogy nem tettem bele fehér lisztet, hanem kivettem egy kis tököt és levet a fazékból és egy pici tejföllel és zabpehelyliszttel habartam be. A kaporkérdést úgy hidaltam át, hogy kétfelé választottam az adagot, egyik felébe került a fűszerből, a másikba nem.
Fotó: Szász Eszter/Sóbors
