Nyáron alig sütünk süteményeket, sokkal jobban esnek a krémes, hideg desszertek. Ilyen az olaszok elképesztően egyszerű édessége, a panna cotta is, amihez csak néhány jó minőségű alapanyag kell, no meg az ideális arány eltalálása.
Néha éppen a legegyszerűbb dolgokat a legnehezebb jól elkészíteni. A panna cotta például éppen ez az eset. Ez a desszert nem más, mint zselatinnal megszilárdított édes tejszín. Mégis rengetegféleképpen lehet belőle kellemetlen élmény. Például, ha nem jó minőségű tejszínből készítjük, az állag és az íz is hátrányos helyzetből indul. Vagy ha nem sikerül eltalálni az ideális zselatin-tejszín arányt, akkor vagy túl merev, gumis lesz az állaga, vagy épp ellenkezőleg, szétfolyik.
Zsíros tejszín
A legjobb tejszínek, bármit is készítünk belőlük, a magas zsírtartalmúak, azok a termékek, amelyek minimum 30 vagy annál nagyobb százalékban tartalmaznak zsírt. Ez nem csak állagot, de ízt is ad, úgyhogy nem érdemes olyan tejszínt választani, amelyből ezeket az összetevőket kiszedték. Ha boltban vásárolunk, ezeket általában zacskós formában találjuk meg, de most már sok budapesti piacon vannak házi tejtermékeket árusító kitelepülések, a legjobb ezeken a helyeken keresni a friss, zsíros tejszínt.
Lapzselatin
Zselatinból nekem újra meg újra a lapformájú verzió válik be a legjobban. Sajnos nem mindig lehet mindenütt kapni, ezért ha látok, rögtön veszek belőle legalább öt csomaggal, mert sokáig eláll, és nem csak panna cottához, de sok más desszerthez is fel lehet használni.
Fotók: Ács Bori/Sóbors
