Sokan kinevetik a gasztrodivatokat mohón követőket, én nagyon élvezem ezeket a hullámokat figyelni, és az értelmesebbekkkel nagy örömmel hagyom elsodorni magam, ha divat, ha nem. Ilyen most a fermentálás mánia, ami már télen is elért, mikor kimcsit csináltam, most a nyári verziók következnek.
A kovászos uborkázás előtt a már nem új, de még azért nagyon zsenge káposztákkal kezdtem az idei szezont. A kovászolt zöldségek egészen másképpen, frissen, csípősen, sokkal mélyebb ízűen savanyúak, mint a sima ecetes verziók, a különbség leírhatatlan. A közhiedelemmel ellentétben a kovászoláshoz nem jó sem a tűző nap, sem a dögmeleg, a 25-27 fokos környezet az ideális a számára, valamint az, ha nem ingadozik körülötte jelentős mértékben a hőmérséklet.
Sokan csíkokra vágva kovászolják a káposztát, én viszont most a kimcsi módszerét és kedvenc piaci zöldséges nénim javaslatát egyszerre követve nagyobb darabokban hagytam. Mivel a káposzta könnyebben puhul erjedés közben, mint például az uborka, azt remélem, így meg is erjed, de ropogós, vagy legalábbis ress marad.
Van ennek a módszernek hátránya is:a méretesebb káposztadarabok nehezebben töltik ki az üveget, mint a felszeletelt forma, komoly izommunkával kell betömködni a résekbe, hogy beleférjen két nagy fej az ötliteres üvegbe. Első körben nagyon egyszerű, kapros ízesítéssel indítottam, de tehettem volna bele erős paprikát vagy fokhagymát is, most csak egy nagy kaporág került a sós leves közegbe a krumpli mellé.
Most próbáltam először a kovászolást krumplival, sokak esküsznek rá, hogy jobb, mint a kenyér, mert nem ázik szét és nem lesz tőle olyan zavaros a kovászlé. Most a gangon várja az üveg az áhított erjedést.
Fotók: Ács Bori/Sóbors
