Ha elszánt halimádók vagyunk, a főzésre fordítható időnk viszont kevés, akkor a pisztráng a nekünk való étel. Egyszerűen és gyorsan elkészíthető, ráadásul elképesztően finom és még látványos is. Szóval csak ajánlani tudom.
Sokáig nem nagyon ettem halat, pedig a Nagyapám nagy pecás volt fiatalabb korában. Nyaranta imádtam vele lejárni a Dunára, ő csendben ült a parton, és mint egy western hős, úgy nézte a vizet, fél szemét pedig a kapásjelzőn tartotta. Én az árnyékban ültem, és többnyire a nyári kötelezőket olvastam.
Aztán vagy volt kapás, vagy nem. Ha volt és a méretét megfelelőnek ítélte az öreg, akkor hazavitte, a Mama pedig elkészítette. Mindig csodáltam a Mamát, ahogy feldolgozza a halat. Akkoriban teljességgel elképzelhetetlennek tartottam, hogy én valaha hasonlót műveljek, és aztán még meg is egyem ezt a szálkákkal teli rémséget. Na, azt már nem.
A spanyol pisztráng
A fordulat akkor következett be, mikor Spanyolországba költöztem és elkezdtem főzni magamra. Ott elég jó volt a halfelhozatal, és gondoltam, adok egy esélyt a dolognak. Hétfőnként mindig zárva volt a halas, kedden viszont kinyitott, és akkor pompásan friss volt a hal.
Rövid úton ráálltam a keddi halvacsorára. Egymás után próbáltam ki a finomabbnál finomabb recepteket. Bár elsősorban tengeri halakat kapni arrafelé, édesvízi hal is akad, példának okáért pisztráng. Sőt, a spanyol pisztráng igen híres, még Hemingway is írt róla. A spanyoloknál tanultam az alább közölt receptet: egyszerű, fenséges étel, ami jólesik egy fárasztó nap végén.
Fotó: Getty Images
