A kedvenc lepényem nagyon megosztó étel, legalábbis abban a formában, ahogy én szeretem. Egyszerre sós és édes, ráadásul egy olyan fűszer a főszereplője, amit szinte mindig sós, savanykás környezetben szoktunk használni.
Szóval egy lepény, amiben zöldfűszer van, mégis édes, és mindebben semmiféle modern találmány nincs, mert ez egy régi, hagyományos recept. A kapor ősidők óta nagyon fontos és szeretett fűszer, a népi gyógyászat görcsoldónak, nyugtatónak, fejfájáscsillapítónak és kismamák számára tejserkentőnek véli, de a középkorban boszorkányűző szertartásokhoz alkalmazták.
Mi azért szeretjük, mert nem csak frissen eszméletlenül erős az illata és az íze, de ennek java részét sütve is, főzve is megtartja. Az egyetlen rossz tulajdonsága, hogy kissé szúrós, szálkás az állaga, ezért érdemes minden esetben nagyon finomra aprítani.
Mi a titok?
A kapros-túrós lepény titka a habosra vert fehérjében rejlik, ettől lesz igazán lágy és habos az állaga. Persze a jó túró és a friss, nagyon illatos kapor sem árt. A mennyiség már ízlés kérdése, én legszívesebben rengeteget tennék bele, de félek, hogy a környezetem túlzásként fogná fel a dolgot.
Fotók: Ács Bori/Sóbors
