Amióta az átlagosnál nagyobb mennyiségű gyerek vesz huzamosabb ideig körül, gyakran elengedem a konyhával és gasztronómiával kapcsolatos elveimet, mert bizonyos élethelyzeteket máskülönben nem élnék túl.
Nem csak a szűk, de a tág családomban is elképesztően sok gyerek van, és legutóbb úgy alakult, hogy összesen hét darab 2-12 év közöttit kellett egyszerre, különösebb fakszni nélkül megetetnem. Persze volt hozzá néhány felnőtt is, és a kicsik között is jó pár különböző fokozatokban finnyás, válogatós, rosszul evő gyerek is akadt.
Legyen tápláló, finom és egye meg mindenki
Elég nagy volt a kihívás: mi az, amit ennyi különböző igényű és különböző háklival rendelkező gyerek is hajlandó megenni, ugyanakkor nagy mennyiségben is előállítható különösebb anyagi, testi és lelki összeomlás nélkül? Ráadásul még táplálónak is kellett lennie, mert a csapat két nagyon megterhelő program között vette magához az ételt, tehát nem jöhettek szóba olyan csaló megoldások, mint palacsinta vagy túrógombóc.
A legtöbb gyerek szereti a tésztát, tehát nagyobb eséllyel eszik meg olyasmit, ami mellette van. Ha hús, akkor vagy rántva, vagy valamilyen szószban úszva megy át legkönnyebben, vagy ha mégsem, legvégső esetben még mindig célt érhet egy kis tészta szósszal.
Gyerekesített csirkepaprikás
Így lett az ebéd egy gyerekesített csirkepaprikás, ami minden csirkepaprikással kapcsolatos szentírással ellenkezik, mégis finom, és minden egyes gyerek megette egytől egyig. Nem combból, hanem mellből készült, tehát viszonylag könnyű volt, a végén éppen ezért viszont kapott egy kevés keményítős löketet a szaft, hogy egyenletes, krémes bevonatot képezzen a húson és a tésztán.
Fotó: Ács Bori/Sóbors
