A moszkauerről a vasárnapi családi ebédek és a vendégségek jutnak először eszembe. Gyerekkoromban, miközben délelőtt főtt az ebéd, apukám diszkréten eltűnt otthonról, de nem ám akárhova, a Daubnerbe. A helyszín azért volt lényeges, mert akkoriban itt volt a legfinomabb a moszkauer, ami a család egyik kedvence volt.
Nem túlzok, apu órákat állt sorban, majd egy tálca süteménnyel tért haza. Ebből az egyik kötelezően a moszkauer volt. Az ebéd gyorsan elfogyott, és jó sok helyet hagytunk a finomságoknak.
A moszkauer a családi ünnepek és vendégségek szinte kötelező tartozéka is, nagyon nehezemre esett, hogy ne egyem meg az egészet előre. Közben rájöttem, hogy ez a nemrég bizony harminc évvel ezelőtt volt. A moszkauer abban az időben tényleg nagy sláger volt, nem is volt olcsó, szóval nem lehetett akármennyit enni belőle. És különben is, a fele úgyis beleragadt a fogunkba.
Története
A moszkauernek bár németes hangzású a neve, a jelentése moszkvai, ennek ellenére nem orosz eredetű sütemény, hanem valószínűleg a 16. századi Franciaországból származik, és Medici Katalin hatására kapta a florentin - firenzei - jelzőt.
Magyarországra a 19. században kerülhetett osztrák vagy német közvetítéssel, ahová feltehetően I. Sándor orosz cár és I. Ferenc József szakácsa révén jutott el. Innen származhat a moszkvai név a köztudatba. Sokáig elfeledték, de egy pár éve újra berobbant a köztudatba ez a narancsos, diós, csokis finomság.
Fotó: Getty Images
