Kikopóban van a locsolás hagyománya. Legalábbis itt Pesten. Minden évben egyre fogyatkoznak a locsolók. Van, aki örül ennek, van azonban, aki szerfelett sajnálja, hogy nem jönnek, nincsen már szomszédolás, trécselés, hervadnak a lányok.
Nagyanyám inkább az utóbbi. Ő ugyanis egy igazi békebeli háziasszony, akinek fontosak a tradíciók. Ezért amíg csak egy lelkes fiatal dédunoka vagy akár csak egyetlen egy öreg zsivány is marad, aki tartja magát és kora reggel parfümmel és verssel jelenik meg az ajtajában, nagyanyám addig készülni fog húsvéthétfőre vendégváróval.
Az egyik legjellegzetesebb étel, amit ilyenkor készít, a galambocska, melynek receptjét még az édesanyjától, Margit dédanyámtól tanulta. A galambocska tipikus példája annak, hogy a régi emberek mennyivel másképp álltak hozzá az ételekhez. Soha az életben nem jutna eszembe vendégvárónak készíteni ilyesmit. Én biztos valami vérszegény mártogatóst dobnék össze egy kis zöldséggel vagy ropogóssal.
Mi az a galambocska?
Na, a galambocska nem ilyen. Egy szaftos, húsos, szalonnás falatka töltelékkel megspékelve. Meglehetősen finom, amolyan hedonista reggeli, kora délelőtti finomság. Kettőnél többet nem ildomos enni belőle, főleg, ha még más hagyományőrző helyre is hivatalosak vagyunk. Megállja a helyét ebédként is egy kis krumplipürével és cukros salátával.
Fotó: Pataki-Szabó Fruzsi/Sóbors
