A kalácsfonás olyan jellegű agyi művelet, mint a matek vagy a parkolás: vagy rááll a szemünk és az agyunk, akkor rögtön megy, vagy nem, és akkor örökké nyűglődünk vele. Nekem évről évre újra be kell gyakorolnom, mielőtt sikerül, de aztán megy, mint a karikacsapás.
A hármasfonás mindenkinek megvan, akinek volt valaha copfja, a négyes már egyetlen fokozattal összetettebb, de ha megértjük a logikáját, onnantól kezdve nem túl bonyolult, és sokkal szebb lesz vele a kalács - nem csak egészben, szeletelve is.
A mindig működő kalácsreceptet és az elkészítési útmutatót lépésről lépésre itt találják.
Egy kalácsot fél kiló lisztből készült tésztaadag feléből szoktam csinálni, de lehet óriásit is sütni, kinek mekkora edénye és vágyai vannak. A kalácsot négy egyenlő részre osztjuk, az igazán precízek le is mérhetik.
A négy részből négy egyenlő hosszúságú és vastagságú hurkát sodrunk. Függőlegesen egymás mellé fektetjük őket a deszkán, majd felül összecsíptetjük őket.
A bal szélső hurkát átvetjük a mellette lévő második hurka felett.
A jobb legszélső hurkát átbújtatjuk a mellette lévő alatt, és a jobbról számított harmadik felett fektetjük le.
Most megint fogjuk a bal legszélsőt, és átvetjük a szomszédja felett.
Újra a jobb szélső következik, aki átbújik a mellette lévő alatt, majd az amelletti felett.
Ezt így folytatjuk, míg a végére nem érünk.
A végeket összenyomkodjuk.
Fotók: Ács Bori/Sóbors
