Aki azt mondja, hogy a paradicsomleves unalmas, az még nem élt három olyan gyerekkel, akik legszívesebben minden áldott nap azt ennének.
A monotonitás elképesztően jó hatással van a kreativitásra, ez különösen érvényes, ha az embernek gyerekei vannak. Néha minden nap ugyanazt a mesét kell elmondani, ugyanarra a játszóra kell menni, ugyanazt a dalt kell hallgatni és ugyanazt kell főzni.
Így lehet, hogy a paradicsomlevesben is megtaláltam a kihívást. Már nem kell a klasszikus, agyoncukrozott, menzás verziónál leragadnom, mehet olasz vagy indiai irányba is, egy kis adalék, egy-két fűszer óriási különbségeket tesz. És így könnyebb nem megőrülni a minden héten visszatérő fogástól.
Nemcsak az változtathat óriásit egy levesen, ha kókusztejet vagy oregánó helyett gyömbért adunk hozzá, hanem az is, mit teszünk mellé. A sajtos melegszendvics például egy egyszerű, szomorú vacsora, paradicsomlevessel viszont egy tökéletes kerek étkezés lesz belőle.
Fotók: Ács Bori/Sóbors
