Egy igazán jól elkészített péksütemény nekem sokkal többet ér mindenféle összetett textúrákat és ízeket kombináló tányérdesszertnél vagy újhullámos kupolácskánál. Az előbbi kategóriába tartozik ez a csokis kalács, a babka.
Az eredetének pontos történetét nem lehet biztosan feltérképezni, van, aki szerint lengyel húsvéti sütemény, más források zsidó hagyományra hivatkoznak, és mivel mostanában izraeli irányból lett újra nagyon divatos, ez egy valószínűsíthetően reális feltételezés.
Néhány éve minden a babkáról szólt, de ez egyáltalán nem véletlen. A babka a kalács a köbön, annyira szép és annyira jó elkészíteni is, hogy akármilyen irányból jön, bármikor érdemes nekiállni - mondjuk miért ne éppen húsvétkor, amikor úgyis sorra sütjük a kalácsokat.
Kalács a köbön
A babka két dologban különbözik egy sima töltött kalácstól. Az egyik a formázás: a kinyújtott lapot éppen úgy kell megkenni és feltekerni, mint a bejglit vagy a csigát, csakhogy utána a feltekert tésztát hosszában ketté kell vágni és egymásra csavarni a két felét.
Ettől lesz annyira hanyagul szép és ettől fognak összevissza rétegződni a csokoládé- és tésztacsíkok. A másik lényeges elem a rengeteg töltelék, ami tényleg akkor jó, ha nagyon sok, a harmadik pedig a tetejére kerülő szirup, amit már tényleg túlzásnak gondolhatnánk, de a csokoládé sűrűsége és keserűsége miatt szükség van rá az egyensúly kedvéért.
Fotók: Ács Bori/Sóbors
