Néhány héttel ezelőttig abban a hitben éltem, hogy a koktélozás kimerül a vodkanarancsot szürcsölgető, pultnál unottan feszítő csajok szombat esti programjában - aztán a barátnőm elvitt koktélozni az egyik legszuperebb belvárosi koktélbárba.
Nagyon erős és negatív előítéletekkel érkeztem a Boutique Barba. Azt gondoltam, hogy a koktél olyan az alkoholok között, mint a gyorsétterem a gasztronómiában, az italfélék keverése alapból értelmezhetetlen volt a számomra.
Azt képzeltem, hogy csak az iszik ilyesmit, akinek nincs ízlése, de gyorsan be szeretne rúgni. Az egész műfajt egy csajozós-pasizós szertartásnak láttam, ahol a lányok a pultnál várják, hogy leszólítsák őket, vagy ha más nem, hát a bartender csapja nekik a szelet. Nem tudom, hogy Tom Cruise vagy korábbi életem rossz koktéltapasztalatai vésték be ezeket a negatív előítéleteket, de egyetlen este alatt újraértelmeztem az egész műfajt.
A jelen lévő, de nem tolakodó pultos
A pulthoz ültünk le egy mexikói pultos sráchoz, aki egész este csak velünk foglalkozott. Ez nyilván nem így volt, de mi így éreztük, és ez a lényeg. A legjobb, legújabb élmény számomra talán ennek a bartendernek az eddig itthon szinte soha nem tapasztalt vendéglátói hozzáállása volt. Folyamatosan ott volt, az első rezdülésünkre azonnal reagált, észlelte, ha inkább magunkban beszélgetnénk, de azt a pillanatot is pontosan kitapintotta, amikor elhallgattunk, és csak akkor szórakoztatott minket. Nem volt tolakodó, zavaró, de mégis érezni lehetett, hogy mindig jelen van és ugrásra kész, ha szükség van rá.
A rossz koktél
Amikor kicsik voltunk, a tesóimmal csináltunk koktélokat mosószerből, szappanból, ketchupból meg ehhez hasonló finomságokból, majd azzal fenyegetőztünk, hogy megitatjuk a másikkal. Erre persze sosem került sor, de kamaszkorom óvatos koktélozásai is körülbelül ehhez a keverékhez hasonló élmények voltak. Életem korábbi koktéljai értelmezhetetlen ízkavalkádok voltak, ahol édes és erős úgy keveredett egymással, hogy nem voltak kivehetőek az egyes ízek, de nem is alkottak együtt semmit, viszont mindez mindegy is volt, mert az ember úgyis az első korty után részeg lett.
A koktél valójában
A jó koktél ezzel szemben olyan, mint egy összetett éttermi tányér: lehet savanykás vagy édes, esetleg kesernyés, virágos vagy gyümölcsös az alaphangulata, de nincs túlbonyolítva a kompozíció. Ha több elemből is áll, az összetevők kapcsolódnak egymáshoz, valamilyen komplex élményt alkotnak. A kedvenc koktélom savanykás, zöld citromos és nagyon enyhén, egyáltalán nem bizarr módon, csípős volt, iszonyúan friss és szinte annyira könnyű, mint egy limonádé. Ezt még a menüről választottuk, de hamar kiderült, hogy a menő koktélozó nem onnan választ. Aki igazán profi, az csak elmondja a bartendernek, milyen hangulatú koktélra vágyik, legyen az alapíz, egy alkoholféle vagy bármilyen egyéb támpont, és ő ott helyben improvizál valamit neki.
A műsor minden
A tálalás, a látvány és a díszítés nagyon fontos eleme a koktélozás élményének, ezt nem szabad alábecsülni. Nemcsak maga az ital a fontos, hanem az is, hogy ott, előttünk készítik el, rázzák, keverik, locsolják, és hogy a szerelmi bájital nevű, buborékos, rózsás koktél tetején egy narancshéj lángol, mikor megkapjuk, és a pultos hozzáteszi: Mert nincs szerelem tűz nélkül.
Budapest egyre erősebb koktélokban, ha valaki szeretne igazán minőségi italokat fogyasztani, könnyen megteheti. Nem csak a fent említett bárban. A WARMUP, a Hotsy Totsy, a Good Spirit Bar, a TOPRUM, a Pharma, a Blue Fox mind mind megérnek egy estét. Vagy többet.
Fotó: Getty Images
